Amikor eszünk, gyakran egyfajta táplálkozási forgatókönyvet követünk. Bizonyos étkezési helyzeteket olyan sokszor átélünk, hogy azokból viselkedési mintázatokat, szokásokat alakítunk ki, amelyeket aztán automatikusan követünk. A táplálkozási forgatókönyvek étrendünk jéghegyei: némelyeknek egyértelmûen tudatában vagyunk, de lényegesen nagyobb részük bújik meg mindennapi tevékenységeink felszíne alatt. Akár észrevesszük őket, akár nem, képesek meghiúsítani az étkezéssel kapcsolatos elhatározásainkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az étkezési tanácsok sokszor homályosak, nehéz követni őket. Megtartani még nehezebb. Az egyszerû és jól követhető tanácsok ritkák, nem utolsósorban azért, mert minden embernek megvan a maga egyéni anyagcseréje, saját testmérete és számításba veendő betegségtörténete. A tanácsok inkább elnagyolt, általános irányvonalakat jelentenek, amelyeket követhetünk. Ezenkívül keveseknek van idejük arra, hogy részletesen átgondolják az étrendjüket. Az evés bonyolult tudomány.
2. A táplálkozás részben már inkább intellektuális, semmint pusztán ösztönös tevékenységgé vált. Sokan közülünk kalóriákban, az adagok méretében, jó és rossz élelmiszerekben, vitaminokban és más egyebekben gondolkodnak. Számos ember számára szinte elképzelhetetlen az a megközelítés, miszerint inkább az ösztönöktől vezérelve táplálkozzon (ahogyan a tehén teszi).
3. Bármilyen diéta, amely az igazán kedvelt ételek elhagyásán alapul, csak ideiglenesen mûködhet. Mindaz az étel, amit nem eszünk meg, kísérteni fog. Amint a diéta véget ér - akár azért, mert feladjuk, akár, mert pillanatnyi sikert értünk el -, kétszer akkora hévvel vetjük magunkat kedvenc ételeinkre. Amekkora áldozatot hoztunk, annyit pótolunk be.
4. Tudatos döntés az élet minden pillanata. Én döntöm el például, hogy mit eszem, mit veszek le a polcról, de azt is, kivel tartom a kapcsolatot, és mi alapján szelektálok az életemben. Ezek apró, tudatos lépések, amikről döntést tudok hozni, de közben napi huszonnégy órában fut mögötte egy tudatalatti programom, amiről nem tudok. Hogy egy illat vagy egy szituáció miért vált ki belőlem ösztönösen rossz érzést, arról fogalmam sincs, de ettől függetlenül hatással van rám, és irányítja a lépéseimet. Sütő Enikő
5. A gyerekek számos hajlamot otthonról hoznak. Amit otthon teszünk mi, szülők, az sokkal nagyobb hatással van gyermekeink étkezési szokásaira, mint gondolnánk.
6. Fontos cél a helyes táplálkozás, de ez a cél legtöbbünknek ijesztő - olyan örömtelennek tûnik. Ám az "előnyösebb" táplálkozás megvalósítható. Míg a "helyes" táplálkozás hosszú távú cél, az "előnyösebb" kialakításához azonnal hozzáfoghatunk.
7. Az egészséges és nem egészséges táplálkozás közötti határvonal nem az állati/növényi élelmiszerek között húzódik meg. Ha ilyen polaritásban kezeljük az étrendet, akkor egyszerûen egy szakmaiatlan, hamis dilemmát generálunk, ami nem összeegyeztethető a táplálkozástudománnyal.
8. Az evés iránti vágy nagy része a szokásokhoz kötődik, és mentális és érzelmi minták vezérlik. Az ilyen mintákkal való leszámolás hihetetlenül felszabadító tud lenni. Ha pedig a tested nem az étel feldolgozásával van állandóan elfoglalva, esélyt kap arra, hogy ismét élettel teljen el, így újra felfedezheted azt a természetes energiát, ami most is meglehetne benned. Tony Robbins
9. Az evészavar (...) egy mentális betegség, és elsősorban nem is a kinézet a lényeg. Ez olyan, mint egy jéghegy: a tetején van az, ahogy kinézel, és minden más, ami lelki, az alján. Amikor valaki elkezdi a gyógyulást, és már kellő fizikális állapotban van, fel kell venni a búvárruhát, aztán alá kell merülni, meg kell nézni, körbe kell járni az alját.
10. Egy emberről az étkezési szokásai nagyon sokat elárulnak. Szulák Andrea