Amikor még kölykök vagyunk, nem gondolkodunk filozofikusan, nem mondjuk magunknak: "Igazam van? Tévedek?" Egyszerûen csak követünk egy utat, amely jobban elszórakoztat, mint valamelyik másik, anélkül hogy sokat gondolkodnánk annak érvényességén, amit csinálunk. Csak később kérdezzük meg magunktól, vajon igazunk van-e, vagy tévedünk, és nem tudnánk-e változtatni.

Kapcsolódó idézetek

1. Meg kell kérdőjeleznünk mindent, amit megtanultunk, és nem szabad mások szabályai szerint élnünk, csak akkor, ha alapos megfontolás után úgy ítéltük meg, hogy egyetértünk velük. Akár 18, akár 80 éves az ember, át kell gondolnia a gyerekkorban belé plántált elveket, és el kell döntenie, hogy valóban helytállóak-e. Időről időre álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a kérdést: "Miért is gondolom így?"
2. Felnőttként tudjuk, hogy a gyerekeknek még fogalmuk sincs róla, hogy mik az igazi problémák, hiszen tapasztalatlanságuk miatt a világ dolgaira való rálátásuk korlátozott. A gyerekek még nem tudják, hogy nem körülöttük forog a világ. De vajon felnőttként be merjük magunknak vallani, hogy a gondolataink és világnézetünk abból a hitből táplálkozik, hogy a világ mégiscsak körülöttünk forog? Neil deGrasse Tyson
3. A gondolkodástól senkit se riasszon vissza az, ha még olyan gyakran tévelyeg is. Csak bátran előre! Nem nagy baj a tévelygésünk, ha nem állunk meg egyik tévelygésünknél sem, hanem elszántan folytatjuk tovább gondolkodásunknak olykor még olyan úttalan útját is. Hiszen csak a tévelygések őserdein át juthatunk el az igazságokhoz.
4. Gyerekkorban másokat jónak vagy rossznak látunk - ez az egyszerû gondolkodás épp a legsérülékenyebb életkorban megvédi a kicsi és védtelen gyermekeket. A felnőtté válás során azonban már észrevesszük, hogy az emberek jók és rosszak is egyben, illetve jók, csak megvannak a hibáik és a rossz oldalaik. Többé-kevésbé tiszteljük őket, és a mi felelősségünk, hogy mit veszünk át tőlük, és mit nem. Steve Biddulph
5. Fiatalkorodban mindig azt mondják neked, hogy a világ olyan, amilyen, ezért el kell fogadnod a szabályokat és nem feszegetni túlságosan a határokat. De ez egy beszûkült élet. Az élet sokkal több lehet, miután felfedezel egy egyszerû igazságot: azt, hogy körülötted mindent, amit életnek hívsz, olyan emberek alakítanak, akik nem okosabbak nálad, és változtathatsz ezen, formálhatod ezt. Saját dolgokat készíthetsz, amiket mások használnak majd. Nem szabad eleve elrendeltnek, megváltoztathatatlannak tekinteni a sorsunkat, az életünket. Változtass, fejlessz, alkoss maradandót! És ha ezt felismered, teljesen új ember leszel.
6. Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.
7. Akkor értjük meg pontosan, mit gondolnak, éreznek, hisznek vagy tudnak mások, ha közvetlenül tőlük kérdezzük meg. Ha nem tudjuk, mennyire tartják humorosnak vagy sértőnek a barátaink a szexista vicceket, attól még nem találjuk ki az attitûdjüket, hogy a helyükbe képzeljük magunkat. Mivel a saját tudásunkat és érzéseinket vetítjük ki másokra, túlzottan magabiztossá válunk, és azt hisszük, az ő gondolataikkal is tisztában vagyunk. Ezért nem vesződünk azzal, vagy elfelejtjük ellenőrizni, hogy helyesek-e a feltételezéseink. Egymás megértéséhez egyetlen királyi út vezet: az információ megszerzése. Woo-kyoung Ahn
8. Mi, hétköznapi emberek nem úgy mûködünk, mint a józan gondolkodású tudósok, akik előbb apránként összegyûjtik az igazságra vagy a hazugságra vonatkozó bizonyítékokat, és csak azután vonják le a következtetéseket. Épp ellenkezőleg! Mi eleve elhiszünk mindent. És e hitünk csak akkor inog meg, ha a kétkedésünk és a gyanakvásunk van annyira erős, hogy semmiféle magyarázattal nem tudjuk már elaltatni. Malcolm Gladwell
9. Hajlamosak vagyunk azt hinni, vagy abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a gyerekek nem értik, nem hallják s nem látják oly tisztán a világot, mint a felnőttek. De ez hatalmas tévedés. Csak figyelni kell a szemükre, s meglátjuk a leplezetlen igazságot. Robert Lawson
10. Gyerekkorunkban megtanultuk kifejezni magunkat. Azt mondták, használjuk a szavakat és mondjunk el mindent, és ne törődjünk vele, hogy mások megtudják, mit érzünk. Mert az az igazság, hogy ki kell mondanunk hangosan azt, amire szükségünk van, ahogy érezzük magunkat. Felnőttként a szavak olykor cserbenhagynak bennünket. Ilyenkor félretesszük a szavakat. Csak kimondjuk, amit érzünk. Mert a tettek magukért beszélnek, és mindennél többet mondanak.