Amikor meghal valaki, azonnal megjelennek a rokonok, mintha mágnesként vonzaná őket a halál izgalma.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha valaki meghal, mindig előbújnak a rokonok. Colson Whitehead
2. Amikor valaki meghal, hirtelen mindig kiderül, hogy rengetegen próbáltak neki se­gíteni, rengetegen fogták a kezét, rengetegen simogatták a haját. Gálvölgyi János
3. Ha a halál szele megérint, annak megvan a maga hatása. Ilyenkor szeret az ember megbizonyosodni róla, hogy tényleg él. Charlaine Harris
4. Az érzelmekkel párosult gondolatoknak "mágneses" erejük van, amelyek hasonló vagy rokon gondolatokat vonzanak. Napoleon Hill
5. A halál fontosságot ad egy embernek, amikor közeleg, és akkor jobban tisztelik. Émile Ajar
6. Ha egy szerettünk meghal, lelkünk egy része örökre abban a pillanatban reked, s mi örökké egy fonállal kötődünk ahhoz a másodperchez. A pillanathoz, mely előtt még minden szép volt, s mely után már minden elveszíti a súlyát, színét, tartalmát. Robert Lawson
7. A halál mindig izgalmas, mindig rádöbbenti az embert, hogy mennyire élő és eleven, hogy mennyire sebezhető, s hogy mekkora mázlista volt, mert mindeddig megúszta; de ha valaki olyan hal meg, aki közel áll hozzánk, az kiváló ürügy arra, hogy az ember egy időre kiforduljon önmagából, és olyasmit tegyen, ami egyébként megbocsáthatatlan lenne. Micsoda élvezet igazán ocsmány módon viselkedni, miközben az ember csak úgy fürdik a nagy együttérzésben! Iain Menzies Banks
8. Kiket a sors feloldhatatlan lánccal összekötött, azonnal megérzik a nyûgöt, mihelyt egymástól távoznak. Eötvös József
9. A rejtvény úgy vonzza az orvost, mint a mágnes, az emberekről való gondoskodás során ez az iránytûje.
10. Az emberek azt hiszik, hogy amikor meghalnak, a Fény megnyílik, és magába szippantja őket. Az esetek nagy többségében ez történik. De időnként - elég gyakran - a lélek ide van láncolva. Időnként azonban a halottak lelkei, amelyek össze vannak zavarodva, vagy haláluk erőszakos körülményei tartják itt őket, egyszerûen képtelen itt hagyni egy szerettüket, olyan helyeken csoportosulnak, ahol akad elég Erő, hogy táplálja őket, és így többek lesznek, mint egy tarkóba lihegett hideg sóhaj, mint egy puszta emlék.