Ugrás a tartalomra
Amikor meghalunk, por lesz belőlünk. Vagy megesznek a kukacok.
Kapcsolódó idézetek
-
A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza.
Reményik Sándor
-
Holtak közt járva holttá leszünk mi is.
Honoré de Balzac
-
Csak halandó részecskékből állunk; az a sorsunk, hogy végül elenyésszünk, egy pillanat vagy épp egy eón alatt.
Ken Liu
-
Megöregszünk, és már nem harcolunk tovább. Aztán meghalunk.
Neil Gaiman
-
Amint megszületünk, onnantól szöszöl rajtunk a halál, (...) aztán végül így vagy úgy, elvisz mindenkit a kaszás, tokkal-vonóval.
Bödőcs Tibor
-
Egy nap minden emlékké válik, és meghalunk.
Jón Kalman Stefánsson
-
Valahányszor ölünk, egy darab belőlünk is elpusztul.
Christopher Paolini
-
A halál? Nincs ebben semmi különös. Porból vétettünk, porrá leszünk. A körforgás állandó. Testünk anyaga újra felhasználódik.
Chuck Palahniuk
-
Nem vagyok több széthulló anyagnál,
Az enyészet durván rám tipor;
Elmúlok, ha napjaim lejárnak
S lesz belőlem egy maroknyi por.
Ábrányi Emil (ifj.)
-
Otthon, a városban, szélcsendes, felhős napokon, amikor ujjnyi vastag koromréteg tapad a kocsikra, szörnyû látomásaim támadnak arról, hogy rövidesen megfulladunk. Meglehet, a túlélők utódai már védettek lesznek, feltéve, hogy az evolúció nem csak a patkányokat fogadja kegyeibe. Száz-kétszáz év, és az emberi szervezet átáll a tömény mérgek hasznosítására. Vagy elpusztul, s ez a valószínûbb.
Vavyan Fable