Amikor nagyon eluralkodik rajtam az önsajnálat, akkor hirtelen felkap a szél és átrepít az égen.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha elmerülök az önsajnálatban, és közben a szél az égbe repít.
2. Ha tudok másoknak segíteni, abból én is erőt merítek. Ha viszont állandóan a magam szerencsétlenségével foglalkoznék, ellepne az önsajnálat, nem jutnék túl a nehéz időszakokon. Margitai Ági
3. Ez történik, ha éjjel felriad az ember. Túl sok emlék tör elő benne, elkezd agyalni a dolgokon, és elmerül az önsajnálatban.
4. Eljön a pillanat, amikor az önbizalom őrületbe csap át.
5. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
6. Néha egy erős fuvallat szárnyára kapja az embert, és csak röpíti magával az ismeretlenbe. Bár felkészületlenül éri, mégis talán jobb helyen teszi le, mint hinné. Nora Roberts
7. Néha éppen egy rendkívül súlyos külső helyzet nyújt alkalmat arra, hogy az ember bensőleg túlnőjön saját magán. Viktor Emil Frankl
8. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
9. Az ember elítéli önmagát. Azonban mindjárt fel is menti. Aszlányi Károly
10. A folyamatos önsajnálat furcsa módon előbb-utóbb megedzi a lelket. Keresztury Tibor