Ugrás a tartalomra
Amikor olyasmit csinálunk, ami nagyon szorosan kötődik valamely rutinunkhoz, akkor robotpilóta üzemmódban mûködünk. Amikor robotpilótán vagyunk, olyan, mintha alva járnánk. Nem érzékeljük a környezetünket, nem vagyunk tudatában annak, mit csinálunk, és gyakran minden mást kizárva a gondolatainkba merülünk. Amikor azonban valami szokatlant teszünk, felébredünk, és a testünk ösztönösen éberré válik - valami új történik! Érzékszerveink kiélesednek, a tapasztalataink pedig világosabbak, emlékezetesebbek lesznek. Nem arról van szó, hogy az élményt pozitívabbá tesszük - bár gyakran kellemesebbnek érezhetjük -, hanem arról, hogy hajlandóak vagyunk kilépni a komfortzónánkból, és valami mást csinálni.
Kapcsolódó idézetek
-
Folyamatosan teljesíteni és versengeni vágyunk, de fogalmunk sincs, miért. Fel kell ráznunk magunkat a bódulatból, le kell számolnunk a régi gondolkodásmóddal, nem szabad folyton valamin rágódnunk és aggódnunk - ideje lenne végre szó szerint észhez térnünk. Csak így tapasztalhatjuk meg az életet: nem szavak, hanem látvány, illat, hang, tapintás, ízek révén... hány falatot nyeltünk ma le anélkül, hogy megízleltük volna? Nem tudom, mikor aludtunk el a kormánynál, mert az biztos, hogy földi létünket éberen kezdtük. Primitív őseink füleltek minden gallyroppanásra, minden levélsusogásra. Ma viszont robotpilóta-üzemmódban, őrült tempóban vágtatunk át az életen, hogy elvégezzük, amit kell, és aztán betehessük valamelyik fiókba.
Ruby Wax
-
Bármilyen egyszerû leírásnak vagy kategorizálásnak van olyan hatása, hogy reflektálatlanul mozgósít sztereotípiákat, amelyeket hajlamosak vagyunk a részletek végiggondolása nélkül igaznak elfogadni. Egyszerûen azért, mert általában "robotpilóta" üzemmódban mûködünk, csak kevés dologra vagyunk képesek tudatosan odafigyelni. (...) Így szinte észrevétlenül, ráadásul nagyon mélyen épülnek be az ember gondolkodásába különböző állítások.
-
A gondolkodás célja az, hogy ne gondolkodjunk. (...) A gondolkodás energiaigényes mûvelet, ilyenkor sok energiát használunk fel. Tehát amikor gondolkodunk, igyekszünk a lehető legrövidebb ideig gondolkodni, majd visszatérni robotpilóta üzemmódba. Életünk több mint 95%-át robotpilóta üzemmódban töltjük. (...) Mikor az agyunk robotpilóta üzemmódban van, számolnunk kell azzal, amit a tudósok mentális rövidlátásnak hívnak. Ez más néven csőlátást jelent. Akik csőlátásban szenvednek, bajban vannak, mert nem tudják felmérni saját teljesítményüket. Ez az oka annak, hogy sok ember éli le az életét úgy, mint egy középszerû autóversenyző, aki ül az autójában, nézeget a visszapillantó tükörbe, figyeli a versenyt, és annyira lemarad, hogy azt hiszi, ő az első.
-
Mivel a szokások rabjai vagyunk, végül folyamatosan robotpilóta-üzemmódban maradunk, és semmit sem érzékelünk magunk körül. Észre sem vesszük, és az egész életünk összefûzött események láncolata lesz, mi meg lemaradunk róla. Vakációk, esküvők, karácsonyok (...) - mindent automaták módjára végzünk, hogy túlessünk rajta, és haladhassunk tovább a következő tennivalóra. Meg kell néznünk a videofelvételeket, hogy egyáltalán emlékezzünk ezekre az eseményekre.
Ruby Wax
-
Olyan korban élünk, amikor a technológia szinte korlátlan lehetőséget kínál arra, hogy elfoglaljuk magunkat, mi azonban mégis zavartabbá és elszigeteltebbé válunk, mint valaha. Olyan ez, mint a repülés, amikor a világ ezer kilométer per órával száguld el alattunk, mi pedig azt sem tudjuk, hol vagyunk valójában. Ha szerencsénk van, néha megpillanthatjuk az óceán csillogó vizét vagy a távoli sötét felhőkön áttörő fénycsíkokat. Az út nagy részében viszont félig öntudatlan utasokként próbáljuk elütni az időt valamivel a megnyugtató földet érésig. Ha a cél az út maga, akkor azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk jobb utazók.
-
Amikor ébren fekszünk, nagyon könnyen belekerülhetünk egy olyan gondolatspirálba, amely arról szól, hogy nem alszunk: miért nem tudunk aludni, hogyan hat ez ránk, és az összes kapcsolódó érzelem, amit ezek a gondolatok létrehoznak. Segíthet, ha el tudunk szakadni az érzéstől, hogy tennünk kell valamit azért, hogy el tudjunk aludni, és helyette megéljük azt, ami van - ebben a pillanatban az ébrenlétet.
-
Cselekvés közben tanulunk, ezért ha olyan helyzeteket keresel, amelyekben megmutathatod, mit érsz, erősítheted önbizalmadat, és átformálhatod meggyőződésrendszeredet. Olyasmire leszel képes, amit korábban elképzelni sem tudtál, mivel még nem volt ezzel kapcsolatos tapasztalatod. Majdnem olyan ez, mint az izmok emlékezete. Új tapasztalataink tehát új meggyőződéshez vezetnek.
-
Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk.
-
Milyen csodálatos élmény tudatosan élni meg olyan dolgokat, amelyeket korábban egy pillantásra sem méltattunk, milyen izgalmas előre megsejteni az időjárásban, az állat- és növényvilágban bekövetkező változásokat! Ha minden érzékszervünket kiélesítjük, amikor a friss levegőn vagyunk, a természet közelebb fog kerülni hozzánk, mint valaha. És mi egyszeriben újra a környezetünk részévé válhatunk.
Peter Wohlleben
-
Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindnyájan "létreálmodjuk" a világot. Amiben részt veszünk, az nem az alvás tevékenysége, amelyet oly jól ismerünk, hanem inkább egy nyitott szemmel való álmodás.
Alberto Villoldo