Mivel a szokások rabjai vagyunk, végül folyamatosan robotpilóta-üzemmódban maradunk, és semmit sem érzékelünk magunk körül. Észre sem vesszük, és az egész életünk összefûzött események láncolata lesz, mi meg lemaradunk róla. Vakációk, esküvők, karácsonyok (...) - mindent automaták módjára végzünk, hogy túlessünk rajta, és haladhassunk tovább a következő tennivalóra. Meg kell néznünk a videofelvételeket, hogy egyáltalán emlékezzünk ezekre az eseményekre.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor olyasmit csinálunk, ami nagyon szorosan kötődik valamely rutinunkhoz, akkor robotpilóta üzemmódban mûködünk. Amikor robotpilótán vagyunk, olyan, mintha alva járnánk. Nem érzékeljük a környezetünket, nem vagyunk tudatában annak, mit csinálunk, és gyakran minden mást kizárva a gondolatainkba merülünk. Amikor azonban valami szokatlant teszünk, felébredünk, és a testünk ösztönösen éberré válik - valami új történik! Érzékszerveink kiélesednek, a tapasztalataink pedig világosabbak, emlékezetesebbek lesznek. Nem arról van szó, hogy az élményt pozitívabbá tesszük - bár gyakran kellemesebbnek érezhetjük -, hanem arról, hogy hajlandóak vagyunk kilépni a komfortzónánkból, és valami mást csinálni.
2. Bármilyen egyszerû leírásnak vagy kategorizálásnak van olyan hatása, hogy reflektálatlanul mozgósít sztereotípiákat, amelyeket hajlamosak vagyunk a részletek végiggondolása nélkül igaznak elfogadni. Egyszerûen azért, mert általában "robotpilóta" üzemmódban mûködünk, csak kevés dologra vagyunk képesek tudatosan odafigyelni. (...) Így szinte észrevétlenül, ráadásul nagyon mélyen épülnek be az ember gondolkodásába különböző állítások.
3. A hosszú házasságok olykor válságba kerülnek. Van, ahol viharos gyorsasággal lefut egy krízis, ami után szétválás vagy jobb esetben egy jó újrakezdés indulhat. De rengeteg olyan házaspár él a földön, akik együtt morzsolják a napjaikat, vezeti őket a robotpilóta, és látszólag mindent elrendez a rutin. Rutin a cselekvésekben, a napi feladatokban, az érzelmekben és főleg a kettejük közötti interakciókban. A boldogtalanság észrevétlen útitárssá válik, mintha a felek közös motivációja lenne, hogy akkor "rendben, legyen így". Ez lesz a mi életünk. Tari Annamária
4. Minél jobban megszoktuk a rutinszerû napi cselekvéseket, annál gyorsabbnak érzékeljük az idő múlását, és ahogy öregszünk, ez a megszokás általában egyre fokozódik. (...) Ha hosszabbnak akarjuk érezni az életet, új és változatos eseményekkel kell kitöltenünk az időnket, kerülve az időrabló napi rutincselekvéseket. Kit Yates
5. A benned lévő automatikus szokásmintázatoknak az égvilágon semmilyen jó hatásuk nincs rád. Teljesen automatikusak, csak arról szólnak, hogy megtanultad, és folyton alkalmazod őket. Ha meg akarsz szabadulni tőlük, le kell lassítanod a tempót, fel kell ismerned őket, szembe kell menned velük. Fel kell szabadítanod magad ezektől a teljességgel önmûködő, vírusszerû szokásoktól, amelyek javarészt elkerülő tanulással ivódtak beléd. Feldmár András
6. Minél alaposabban vesszük szemügyre az emberek cselekvéseit, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy egyszerû, rekonstruálható mintázatokat követnek, amelyeket átfogó törvények uralnak. A kockadobást vagy a tombolát el is felejthetjük mint életünk metaforáit. Gondoljunk magunkra úgy, mint automata vezérlésre kapcsolt, álmodó robotokra, és sokkal közelebb kerülünk az igazsághoz. Barabási Albert-László
7. Szokásaink rabjai vagyunk. Ugyanúgy viselkedünk egészen addig, míg nem kényszerülünk arra, hogy megváltozzunk. Andrew Matthews
8. Folyamatosan teljesíteni és versengeni vágyunk, de fogalmunk sincs, miért. Fel kell ráznunk magunkat a bódulatból, le kell számolnunk a régi gondolkodásmóddal, nem szabad folyton valamin rágódnunk és aggódnunk - ideje lenne végre szó szerint észhez térnünk. Csak így tapasztalhatjuk meg az életet: nem szavak, hanem látvány, illat, hang, tapintás, ízek révén... hány falatot nyeltünk ma le anélkül, hogy megízleltük volna? Nem tudom, mikor aludtunk el a kormánynál, mert az biztos, hogy földi létünket éberen kezdtük. Primitív őseink füleltek minden gallyroppanásra, minden levélsusogásra. Ma viszont robotpilóta-üzemmódban, őrült tempóban vágtatunk át az életen, hogy elvégezzük, amit kell, és aztán betehessük valamelyik fiókba. Ruby Wax
9. Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Egyhangú háborút vívunk saját halálunk fenyegető réme ellen, és az idő ellen, amely másfajta és kevésbé értékes lényekké: felnőttekké változtatja a gyereket. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk. Elfelejtjük a hetet, a napot, az órát; elfelejtjük azt a pillanatot, amikor a legboldogabbak voltunk. Michelle Richmond
10. Furcsa lesz, ha a világ, amit megutáltunk, amely bûneink sebeitől haldoklik, nem változik semmit, haldoklik tovább. Egy kicsit több elektromos autó, egy kicsit kevesebb repülő, picit drágább repjegy, kicsit kevesebb turista, kicsit rövidebb és óvatosabb termelési láncok, de alapvetően marad minden ugyanaz. (...) És majd üldögélünk az ugyanolyan világban, szürke szmogfelhők alatt, és visszamerengünk, hogy igen, 2020 nyarán vártunk valamiféle megoldást, reménykedtünk, hogy megváltozik az életünk, hogy alkalmazkodnunk kell egy nehezen megszokható új világhoz, de nem, nem történt igazán semmi, és szégyenszemre elszalasztottuk az esélyt, és ugyanolyanok maradtunk, mint amilyenek voltunk.