Ugrás a tartalomra
Amikortól írásos emlékeink vannak, de valószínûleg már a neolit korszak végétől fogva, háromféle ember élt a világon: felül, középen és alul lévő. Sokféleképpen osztályozták őket, számtalan különböző elnevezésük volt, számarányuk és egymáshoz való viszonyuk korszakról korszakra változott; a társadalom lényegbeli felépítése azonban sohasem változott meg. Még óriási földrengések és látszólag visszafordíthatatlan változások után is mindig visszaállt ugyanez a képlet, éppen úgy, ahogy a giroszkópnak mindig helyreáll az egyensúlya, bármennyire kibillentik is valamelyik oldalra.
Kapcsolódó idézetek
-
Háromfajta ember van: a kívülről irányított, a fölülről irányított ember és a belülről irányított ember.
Barsi Balázs
-
Minden ember - tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hûvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez - életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez - ha csak egyetlenegyszer is - olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol
-
Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban. Mi magunk is annyira bonyolultak vagyunk, hogy megfeledkezünk a legegyszerûbb fogalmakról. Az ember megszületik, él és meghal. Az ember lehet jó és rossz, bátor és gyáva, fösvény és nagylelkû, okos és buta. Az ilyen egyszerû fogalmakat eddig senki sem hatálytalanította.
-
Az új gondolatok, az új felismerések az emberiség történetében mindig először szûk, elszigetelt csoportok körében gyökereztek meg, azután a mûveltek és a tehetősek körében terjedtek el. (...) A középosztályok és a felső osztályok gyermekei megengedhetik maguknak, hogy tájékozódjanak, van szabadidejük és mûveltségük gondolkodni, van annyi pénzük, hogy esetleg még valamilyen anyagi függetlenséget is élveznek, amivel kísérletezhetnek életformákkal, tehát az első mintákat nekik kötelességük megtenni, elkészíteni. Az egy sokkal lassabb folyamat, amíg ezekhez a létező mintákhoz, amik már valamilyen vonzerővel bírnak, csatlakoznak azok az emberek, akiknek se idejük, se kedvük nincsen ahhoz, hogy mélyebben belegondoljanak abba, hogy a radioaktív hulladéknak mi lesz a sorsa. "Mit bánom én, csak meleg legyen a szobában!"
-
Az életünkben a dolgoknak megvan a maguk ideje. A maguk helye. A folyamatoknak van elejük, közepük és végük. Magasságuk és mélységük. Az életnek van ritmusa, ciklikussága, súlya és könnyedsége, hossza és rövidsége. Ha ezt szem elől tévesztjük, úgy kiesünk a realitásból, hogy sosem tudunk igazán jól lenni.
Pál Ferenc
-
Az élet három részre oszlik: ami volt, ami van és ami lesz. Ezek közül az, amit éppen élünk, rövid; amit élni fogunk, bizonytalan, amit leéltünk, biztos. Ez utóbbi ugyanis az, amivel szemben a sors elvesztette hatalmát, senkinek a fennhatósága alá nem vethető. Ezt azok, akik elfoglaltak, elvesztik: nincs ugyanis idejük visszatekinteni a múltbeli eseményekre, vagy ha lenne is, kellemetlen visszaemlékezni a bánni való dolgokra.
Lucius Annaeus Seneca
-
Az embernek az az érzése, hogy egy bizonytalan és veszélyes világban él, a jelekből ítélve nem változott érdemlegesen az előidők során. E kor kezdetén az ember a természeti erőktől és felebarátja bunkójától rettegett, a végén a repülőktől és az atombombától. A rettegés azonban ugyanaz.
Olof Johannesson
-
Gyerekkorában az ember minden évben más személyiség lesz. Ez általában ősszel következik be, iskolakezdéskor, amikor elfoglalja a helyét a következő osztályban, és maga mögött hagyja a nyári vakáció zûrzavarát és letargiáját. Akkor a legszembetûnőbb a változás. Később már összemosódnak a hónapok és az évek, de a változások attól még folytatódnak. A múlt hosszú ideig könnyen és látszólag automatikusan hullik le az emberről, örökre. A jelenetei nem is annyira eltûnnek, mint lényegtelenné válnak. És aztán jön egy hirtelen kanyar, és ami már rég elmúlt és lezárult, újra a felszínre tör, figyelmet követel, kezdeni kell vele valamit, bár nyilvánvaló, hogy a világon semmit nem lehet már kezdeni vele.
-
Különbség és ellentét nélkül nincs élet. Az élet és a világmindenség különbségekre, ellentétekre épül, mint világosság-sötétség, nappal-éjszaka, tûz-víz, férfi-nő, élet-halál. A nappal és az éjszaka ellentéte az élet állandóan ismétlődő körforgását fejezi ki. A nappalból alkonyatkor újjászületik az éjszaka, az éjszakából hajnalkor újjászületik a nappal. Az emberi élet hasonló körforgásra épül: élet-halál-újjászületés. A halál után újjászületik az ember, és új életet kezd.
-
Oly korban élünk, amely az emberi történelem legkülönlegesebb három vagy négy évszázadának tekinthető.