Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Az új gondolatok, az új felismerések az emberiség történetében mindig először szûk, elszigetelt csoportok körében gyökereztek meg, azután a mûveltek és a tehetősek körében terjedtek el. (...) A középosztályok és a felső osztályok gyermekei megengedhetik maguknak, hogy tájékozódjanak, van szabadidejük és mûveltségük gondolkodni, van annyi pénzük, hogy esetleg még valamilyen anyagi függetlenséget is élveznek, amivel kísérletezhetnek életformákkal, tehát az első mintákat nekik kötelességük megtenni, elkészíteni. Az egy sokkal lassabb folyamat, amíg ezekhez a létező mintákhoz, amik már valamilyen vonzerővel bírnak, csatlakoznak azok az emberek, akiknek se idejük, se kedvük nincsen ahhoz, hogy mélyebben belegondoljanak abba, hogy a radioaktív hulladéknak mi lesz a sorsa. "Mit bánom én, csak meleg legyen a szobában!"

🎭 Kultúra 🦁 Bátorság próbája
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A kisgyerek a világegyetem középpontjának érzi önmagát. Minden körülötte forog. Az érettség többek közt ennek a szemléletnek a meghaladásában áll, megértjük, hogy mások is léteznek a világon. Hasonló utat járt be a tudomány is. A primitív gondolkodás antropomorf. Az ember saját képére alkotja meg Istent, és saját viselkedésének tulajdonítja a természeti jelenségeket. (...) Ettől a gondolkodástól csak apránként sikerült elszakadnunk. A tudománynak nagy előnye az egyénnel szemben, hogy sok-sok generáció alatt fejlődik ki. Ron Aharoni
  2. Nincsenek rossz gyerekek. Csak előítéletek vannak. Az olyan, hogy az ember előbb gondol valamit, mint hogy meggondolná. Mert valaki beleplántálta a fejébe azt a gondolatot, ő meg egyszerûen nem bírja kiûzni onnan. (...) Mindenkinek oda kell figyelnie, hogy ne az előítéletek szabják meg a gondolkodását. Viola Ardone
  3. Azért, mert nem az osztály teszi a különbséget az emberek között, személyükben a különbség, de a középosztálytól gondolatokat kap az ember, az egyszerû emberektől pedig... magát az életet, melegséget. Érzed, hogy szeretnek és gyûlölnek. David Herbert Richards Lawrence
  4. Az ember ősei kis csoportokban élő lények voltak. Az emberré válás folyamata során ezek a kis csoportok közösségekké alakultak. A közösség kialakulása azt is jelentette, hogy az embernek már nemcsak arra volt szüksége, hogy önmagában, a saját maga erejében, ügyességében higgyen problémái megoldása során, hanem arra is, hogy valamilyen nála magasabb rendû létezőben - és ez éppen a közösség volt - is hihessen. A közösség védte, segítette félelmében, betegségében, sebesülésében, megosztotta vele élelmét. Az az elme, amely ezt fel tudja fogni, amely képes hinni egy nála magasabb rendû létezőben, amely előtte is volt, utána is lesz, az természetesen, mellékhatásként el tud képzelni más, örökéletû, nála hatalmasabb létezőket is, így démonokat, tündéreket, Istent. Nincsen ebben semmi különös. De nagyon felfuvalkodott elme az, amely azt is képzeli, hogy egy ilyen magasabb rendû lény, amelyet elképzel, legfőképpen azzal törődik, hogy vele, az emberrel mi lesz. Különös nagyképûség azt hinni, hogy egy ilyen lény, ha lenne, hasonló az emberhez, és szándékai, gondolatai megismerhetőek. Csányi Vilmos
  5. Ha egy északi országba mész, és meghallgatod, hogyan beszélnek a nőkről, az egyenlőségről, bármiről, látni fogod, hogy ez igazán belülről fakad, évtizedes nevelés eredményeként. Nekünk időre van szükségünk. (...) Nem lehet hibáztatni a szegényebb országokat azért, mert ez a típusú nevelés csak akkor hat, ha az egész társadalom eléri a jólét egy bizonyos szintjét. Amíg a túlélésért folyik a küzdelem, nincs nagyvonalúság és illem. Ezek az értékek olyan országokból származnak, amelyek előbb más problémákat oldottak meg. A prioritások mindenkinél önző eredetûek. A lényeg először, hogy te, a családod, a környezeted, az ismerőseid, a nemzeted rendben van, és akkor már lehetsz nagyvonalú. Nálunk késés van a fejlődésben sok történelmi okból. Próbálunk felzárkózni, de csak egy bizonyos ritmusú váltást lehet elvárni az emberektől. Történelmi szinten jó irányba haladunk, de emberi szinten van, akinek még időre van szüksége. Cristian Mungiu
  6. Én optimista vagyok, bár látom, elbitangolt a világ, a vesztébe rohan, ha így folytatódik. De a káosz után rend kell, hogy legyen, s így lesz, bízom benne. A gyerekeknek ezért kell ismerni a gyökereket, s tudni, hogy a világ nem az, amit mindenütt látnak, és a tévéből ismernek. A világ egész másutt kezdődik. A saját bensőmben, aztán a családnál, aztán a közösségeknél. Amik már nincsenek. De mintha egyre születnének. Schäffer Erzsébet
  7. Az emberiség olyan, mint egy gyerek, aki felnövekedvén döbben rá arra, hogy a világ jóval több, mint az ő kis szobája vagy a játszótere: hogy a világ hatalmas, ezernyi dolog vár benne felfedezésre, és számtalan olyan gondolatot ébreszt, amelyek eltérnek attól, amelyek kezdetben megfordultak a fejében. Carlo Rovelli
  8. A fiataloknak bátorságot adnak az ideáljaik és a meggyőződésük: az ő értékrendjük nagyobbrészt teoretikus, s nem tapasztalaton alapuló. Még nem élték azt át, hogy a tények ellentmondanak az elméletnek. Ha az ember hisz magában és abban, hogy amit tesz, az helyes, akkor gyakran nagy dolgokra képes. (Egyébként közben akaratlanul is sok bajt okoz!) A középkorú embernek viszont vannak tapasztalatai: már rájött, hogy a beavatkozási kísérlet nyomán a haszon mellett - és talán annál még gyakrabban! - kár is keletkezik, emiatt aztán, igen bölcsen nem tesz semmit. Az eredmény a két esetben kiegyenlítődik: a buzgó fiatalok jót és rosszat is okoznak, a megfontolt középkorúak sem ezt, sem azt! Agatha Christie
  9. Az igazán nagy változások a történelemben mindig észrevétlenül mentek végbe (és a változás útjában álló súlyos akadályok láttán ma ez az egyetlen, amiben bízhatunk). Előbb a próféták és apostolok szavai által, akiket esetleg megköveznek vagy kigúnyolnak képtelen nézeteikért. Azután az emberek szívében. Később a kisebb-nagyobb közösségek mindennapjaiban. Az elnyomó rendszereket nem szokás megdönteni. Ha fegyveres erőszak végez velük, bukásukat rendszerint még szörnyûbb elnyomás követi. A jövő nem ezekből a véres rögtönzésekből születik, hanem a szabadság kicsiny körei kezdenek tágulni, míg végül összeérnek.
  10. A szabadság vágya és ismerete velünk születik, minden új generáció megpróbálja - megpróbálhatja - kiküzdeni magának. Elfojtásához az emberi természetet kellene megváltoztatni. Vekerdy Tamás
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat