Amióta a világ világ, ez történik: kínzás, gyilkosság, háború, kivégzés, népirtás, etnikai tisztogatás. A Nagy Történelemkönyv bárhol nyilik ki, ezt olvassuk benne a kezdetektől máig. Trójától Drezdáig, és tovább. Felmerül hát a kérdés: Mikor halt meg az Isten? Vagy másképp: Mikor gyilkoltuk meg a Teremtőnket? Mikor lettünk géniuszból démonná?

Kapcsolódó idézetek

1. Közel a vég. Legalábbis a végre vonatkozó lebilincselő jövendölések szerint. Az emberiség történetét rengeteg végítéletre vonatkozó történet tarkítja, amelyek szerint az általunk ismert világra többnyire gyászos pusztulás vár. (...) Bármi legyen is az út, egyvalami sohasem változik a véggel kapcsolatban: rettenetes dolgok történnek a bolygónkkal, mindnyájan meghalunk, a Föld pedig lakatlanná válik.
2. A minket körülvevő univerzum indifferens a szenvedésünkre vagy boldogságunkra. Lényegtelenek vagyunk, felcserélhetők az isteneink számára, akik nem foglalkoznak velünk soha. Feladatunk, hogy imádjuk őket, de nem kapunk majd tőlük vissza semmit. Nem is várhatunk el tőlük semmit. Az már önmagában is bûn. Soha nem tudhatjuk, mikor elégítjük ki az Urak akaratát. De a Nagyúr életünk minden pillanatában figyel minket. Mindig és örökké, ha már meghaltunk, akkor is. Vagy akkor csak igazán. Veres Attila
3. Évszázadok jönnek és mennek, birodalmak emelkednek és omlanak össze, a tolerancia és a barátságos érzület korszakai váltakoznak a véres erőszak, a háború és a különféle ideológiák ürügyén elkövetett tömeggyilkosságok korszakaival. A denevérek, a bogarak, a kövek, a fák és az emberek nyomorúságos és szánandó imádságaikkal mind ennek az örök körforgásnak a részei. Georg Klein
4. A háború sosem változik. Az emberi faj hajnala óta, mikor az őseink felfedezték a kő és a csont gyilkoló erejét, mindennek a nevében vért ontottak, Istentől az igazságon át az egyszerû, beteg dühöngésig. (...) De a háború, a háború nem változik. Fallout c. videojáték
5. A világtörténelem sokaknak olybá tûnhet, mint egyetlen zuhanás a katasztrófába, zuhanás egyik katasztrófából a másikba, az előzőből a következőbe. Mindig sajog valami az emberiség testén, s ha valahol hirtelen kifakad, s gyógyulni kezd, egy másik testtájon újra indul a daganat. Viktor Emil Frankl
6. Van, aki a történelem szemétdombjára kerül, van, aki megdicsőül. Mindez az aktuális történelemszemlélet és történetírás kérdése is. Több ezer év alatt oly sokat fejlődtünk, de a gyilkolászást még mindig nem tudjuk modernebb, civilizáltabb nézeteltérés-megoldás menedzselésre cserélni. Simonyi Balázs
7. Mióta világ a világ, az ember újra meg újra bajba kerül: hol önmagában, hol pedig azon kívül. Az emberiség története válságok története, alig van olyan korszak, amely ezek nélkül zajlott volna. Életünket, sorsunkat döntően befolyásolja, hogy mit kezdünk a bajokkal, legyenek azok bárhol is. Kimászunk belőlük, vagy elmerülünk bennük? Megoldjuk őket, vagy vergődünk? Egyszerûen szólva: képesek vagyunk-e a fejlődésre, változásra, vagy megrekedünk? Boldizsár Ildikó
8. Volt idő, amikor az Isten nélkül való társadalom lehetetlennek tûnt; ma az Isten meghalt. Az állam nélküli társadalom azonban még mindig lehetetlennek tûnik; ma eljött az ideje, hogy leromboljuk az államot.
9. A történelemben, amikor az egyház és az állam egyesült, isten és a gonosz mindenképpen úgy lettek definiálva, hogy mi találtatott megfelelőnek vagy kellemetlennek a kormánynak. És az emberi természettel kapcsolatosan az a bajos és örök igazság, hogy a legrosszabb erkölcsi gonoszságokat gyakran ügyesen palástolták igazságként, és kikiáltották a világnak.
10. Nem bizonyítja-e a történelem, hogy mennyire reménytelen az emberek azon igyekezete, hogy önmagukat megismerjék - Isten nélkül? Nem bizonyítja-e a történelem, hogy valóban nincsen bennünk semmi jó? Vajon nem vérrel, halállal, könnyel és rémülettel írták-e a történelmet? (...) Milyen reménytelen dolog azt képzelni az emberről, hogy humanista!