Nem bizonyítja-e a történelem, hogy mennyire reménytelen az emberek azon igyekezete, hogy önmagukat megismerjék - Isten nélkül? Nem bizonyítja-e a történelem, hogy valóban nincsen bennünk semmi jó? Vajon nem vérrel, halállal, könnyel és rémülettel írták-e a történelmet? (...) Milyen reménytelen dolog azt képzelni az emberről, hogy humanista!

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak pillanatok, amikor a történelem, annak nagy céljai, hősei nevetségesnek tûnhetnek, sőt komikusnak, de huzamosabb ideig ilyennek látni a történelmet bajos, embertelen, sőt emberfeletti. Milan Kundera
2. A bûnbeeséssel indult el az ember az Istentől távolodó úton, azóta háttal van Isten felé. Alaptalan reménykedés azt állítani, hogy az ember a mûvelődés és a tapasztalatok következtében nemesebb lesz, a történelem azt igazolja, hogy elveszítette a lélek és szellem igazi tulajdonságait, amelyekre olyan nagy szüksége lenne: szeretetet, bizalmat, és szinte félholtan fekszik a világ országútján. Kiss Ferenc
3. Nehéz kiismerni az embert. Nem is nehéz: lehetetlen. Nincsenek jó emberismerők, csak hazugok vannak. Magunkat sem ismerjük, nemhogy másokat. Olyan ember még nem élt a földön, aki a halálos ágyán azt állíthatta volna, hogy ismerte önmagát. Az ember örök rejtély. Önmaga előtt is. Száraz Miklós György
4. Az egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget ûzni. Kovács Ákos
5. Minden nehézség ebből adódik: emberi értékrendet alkalmazunk Istenre, azon tûnődünk, hogy mikor igazságos és mikor igazságtalan. A leghalványabb fogalmunk sincs, nem is lehet arról, hogy mit kíván igazából Isten az embertől, kivéve azt, hogy Isten olyasmit kíván, amire az ember képes, csak eleddig eszébe se jutott. Agatha Christie
6. Az embereket cselekvéseikben szükségleteik kielégítésére való igyekvésük vezeti. Azért dolgozunk, nyitunk üzletet, folytatunk ügyvédi vagy orvosi praxist, írunk színdarabot, udvarolunk (...), hogy életszükségleteinket, gazdasági, érzelmi (...) és intellektuális szükségleteinket kielégíthessük. Senkinek sem jutna eszébe ennek az ellenkezőjét állítani. És mégis, mikor az iskolában az embereket a történelem távlatába állítják, tőlünk, természetünktől egészen idegen vonásokkal ruházzák fel őket. Hallunk csodálatos emberekről, akiknek egyes embertársaik iránt való jó- vagy rosszindulatából, szeretetéből vagy gyûlöletéből népek viselnek véres háborúkat. Mások meg nagyszerû önzetlenséggel, mint például 1848-ban a magyar nemes urak, kiváltságokról mondanak le. Megint mások erős vallásos érzése népeket hódít meg egy új hitnek, mint például István király esetében. Ebben a történelemben a hazafias felbuzdulás, a nemzeti közszellem, az ismeretlen eredetû és páratlan hatásokra képes "korszellemek", az önzetlenség, a jogérzet, a hajlandóság, az ösztön, ezek a részben nehezen megfogható, részben mindennapi életünkben döntő jelentőséggel nem bíró jelenségek és tulajdonságok játsszák a főszerepet. Pedig bizonyos, hogy az emberi természet alapjában nem változott meg a történelem folyamán.
7. Úgy is eltölthetjük az életünket, hogy a világ mondja meg nekünk, kik is vagyunk. Épeszûek vagy őrültek. (...) Hősök vagy áldozatok. Rábízhatjuk a történelemre, hogy eldöntse helyettünk, jók voltunk vagy rosszak. Engedhetjük, hogy a múltunk határozza meg jövőnket. Vagy akár magunk is dönthetünk. Chuck Palahniuk
8. A történelem nem csupán tények és események halmaza. A történelem egyben a szív fájdalma is, és a történelem addig ismétli önmagát, amíg képesek nem leszünk átérezni mások szívfájdalmát. Sue Monk Kidd
9. Az ember képes jót cselekedni, de az ösztönei közel sem jók. Vagy Isten nem létezik, vagy elképzelhetetlenül kegyetlen.
10. Remény nélkül nem lehet élni. Néha már sajnálom, hogy nem hiszek Istenben. Ha hinnék, bízhatnék benne, és azt is gondolhatnám, hogy a Gondviselés mérte rám ezt a megpróbáltatást.