Ugrás a tartalomra
Amióta a világ világ, háború és államalkotás egymással párhuzamosan fejlődnek. Az államok egyre terebélyesednek, a számuk viszont ennek arányában egyre csökken. Most pedig elérkeztünk arra a pontra, amikor egy maroknyi embercsoport egyetlenegy világállamot akar, egyetlenegy világhatalom irányításával! Így épp akkor fellegzene be az államalakítás és - rombolás iránti emberi vágy tévútra terelt, egyoldalú fejlődésének, amikor a technikai eszközök még el sem érték kiteljesedésük csúcspontját. Ugyanakkor mindez eleve ellentmond a földlakók másik alapvető igényének, a történelemalkotás iránti vágyának, valamint a történelem lényegének, a végleteknek.
Kapcsolódó idézetek
-
A nemzetállamok természetüknél fogva versengenek: hatalomért, érdekekért, javakért és erőforrásokért. Amennyiben nincsenek egyértelmû nemzetközi szabályok vagy méltányos hatalommegosztás, amelyek korlátoznák a rivalizálást, elkerülhetetlenül több konfliktusra számíthatunk.
Alexander Stubb
-
A béke sajnos mindig csupán látszólagos és átmeneti, végül is csupán színjáték. A világ természetes állapota a háború. Gyakran nyíltan folyik, máskor látens, közvetett módon, vagy csupán elodázzák. Az emberiség jelentős hányada mindig ártani próbál másoknak, vagy el akar venni tőlük valamit, a harag és a széthúzás uralma állandósult, ha pedig éppen nem uralkodnak, készülődnek és lesben állnak. Ha nincs háború, van háborús fenyegetés.
Javier Marías
-
A kormányzatok, amennyiben tartósnak bizonyulnak, hajlamot mutatnak az arisztokratizálódásra. A történelem egyetlen kormányzatának sem sikerült ezt a tendenciát megkerülnie. És ahogy az arisztokrácia fejlődik, a kormányzat mind inkább kizárólag az uralkodó osztály érdekeit igyekszik érvényesíteni - legyen ez az osztály örökletes nemesség, üzletbirodalmak oligarchiája vagy vaskalapossággal körülsáncolt bürokrácia.
Frank Herbert
-
Ha tetszik, ha nem, az emberek is olyanok, mint egy bármilyen más halmaz, amit élőlények alkotnak. Azaz valamilyen szinten vezetésre szorulnak, vagy vágynak. Azok, akik forgatják a világot, mindig kevesebben vannak, mint a követők. Ebből is következik, hogy politikára kevesebben teremtődnek.
-
A Föld országai mind arra törekszenek, hogy amit csak lehet, a saját javukra hasznosítsanak. Az írott történelem során az elég szerencsés, a természeti erőforrások hasznosítására képes civilizációk olyan technológiákat fejlesztettek ki, amelyek elősegítették megerősödésüket és végső soron a mások feletti uralmukat.
Tim Marshall
-
Az emberi társadalmak története küzdelmek sora az uralkodók és az elnyomottak, a gazdagok és a szegények, a hatalomra törők és szolgasorba vágyók, meg azok között, akik fel akarják szabadítani önmagukat és embertársaikat. A hatalom és a szabadság, az uralom és a lázadás, az állam és társadalom elvei örökös ellentétben állnak. Ez a feszültség sohasem oldódik; az emberiség ma ebbe az irányba halad, holnap meg abba. Egy új rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása nem jelent valami titokzatos törést a fejlődésben, vagy egy még titokzatosabb fejlődési szakaszt; egy új rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása pontosan az, aminek látszik.
-
Az államok általában minimális előrelátással és maximális butasággal, erőszakossággal és romboló hajlammal rendelkeznek. A minimális pedig csak azért nem nulla, mert az emberek időnként begurulnak, és az útjukban állnak.
Richard Bach
-
A kultúra ott gyarapszik a legjobban, ahol a politikai hatalom befolyása a kreatív erőkre a minimumra csökken a társadalomban, mert a politikai uralom mindig egységesítésre tör, és a társadalmi élet minden területét gyámkodása alá akarja vonni. És ebben óhatatlanul ellentétes a kulturális fejlődés kreatív törekvéseivel, mert az mindig a társadalmi tevékenység új területeit és formáit kutatja, és e fejlődéshez a kifejezés szabadsága, a dolgok sokoldalúsága és folytonos változása épp olyan életbe vágóan fontos, mint a merev formák, a holt szabályok és az eszmék erőszakos elnyomása a politikai hatalom megőrzéséhez.
Rudolf Rocker
-
Ha ránézünk a különféle hatalmi hierarchiákra, és azok intézményeire, mindenekelőtt az államra, azt látjuk, hogy azok egyáltalán nem azt a célt szolgálják, ami miatt elvileg léteznek. Az állam hatalmi rendje elvileg azért van, hogy védje az emberek jogait és biztosítsa köztük a békés együttélést. A valóságban azonban az államhatalom mindig egy szûk elit javát szolgálja a tömegek elnyomása és kizsákmányolása révén.
-
Az állam célja, hogy találjon valamit, amit az emberek egyetemesen gyûlölnek, majd azt színlelje, hogy egyedül ő képes az adott dolgot kigyomlálni a társadalomból.
Lew Rockwell