Ha tetszik, ha nem, az emberek is olyanok, mint egy bármilyen más halmaz, amit élőlények alkotnak. Azaz valamilyen szinten vezetésre szorulnak, vagy vágynak. Azok, akik forgatják a világot, mindig kevesebben vannak, mint a követők. Ebből is következik, hogy politikára kevesebben teremtődnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek olyan egyszerû lények, könnyen kiismerhetők, megszokod őket, és aztán már nem tudnak meglepetést okozni. Mindenki valami egészen egyértelmûre vágyik. Valami egészen mindennapos dologra. Emberi kapcsolatra és a hús érintésére, időnként egy csipetnyi hatalomra, de nem túl sokra, nehogy véletlenül felelősséggel járjon. Felelősségre senki se vágyik. Jasmin B. Frelih
2. Kétségtelen, hogy a gyakorlatban a dolgokat többnyire mindig az emberek egy szûk csoportja fogja elvégezni - azok, akiket érdekel az adott probléma, és képesek is annak megoldására. Nincs szükség azonban arra, hogy ezeket az embereket kiválasszák vagy megválasszák. Valamilyen úton-módon mindig előbukkannak majd, és helyesebb, ha mindez a maga természetes módján történik. A lényeg az, hogy a vezetőknek és a szakértőknek nem kell uralkodóknak is lenniük, s hogy a vezetés és a szakértelem nem feltétlenül kapcsolódik a hatalomhoz.
3. A média olyan kicsit, mint a politika, az embereket képzi le. Felméréseket nézegetnek, hogy mire kattintanak a legtöbben: akkor olyan címek lesznek, akkor olyan cikkek lesznek. A politika ugyanez, tulajdonképpen egy tükröt tart nekünk, amilyen vezetőink vannak, hogy ez az ország erre rezonál.
4. Gyûjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyûjtenek, gyûjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (...) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek. Wass Albert
5. Az ember elutasítja a világot abban a formájában, amilyen, de nem törődik bele, ha vissza kell vonulnia a világból. Az emberek ragaszkodnak a világhoz, és többnyire nem óhajtják elhagyni. Eszük ágában sincs elfeledkezni róla, ellenkezőleg, épp azért szenvednek, mert ők a világ különös polgárai, számkivetettek, nem birtokolhatják eléggé a világot. Albert Camus
6. A világ úgy van berendezve, hogy egy-két ember diktál mindig az összesnek, és ebből van mindig a galiba. Olyan ez, mintha az elefánt tûrné, hogy az ormánya végén lévő szúnyog mondja meg, mi legyen az ábra. És az emberiség ilyen. Hiába vannak a népek millióan, a vezér meg csak egyedül, mégis a vezér mondja meg, hogy mi legyen a néppel. És nem a nép, hogy mi legyen a vezérrel. És a hülye nép ezt tûri. Cserna-Szabó András
7. Az embereknek nem életük van, hanem életstratégiájuk, ami kevesebb és több, mint az élet. Az ember az az egyetlen teremtmény ezen a bolygón, akinek nincs természetes környezete. Hankiss Elemér
8. Olyanok vagyunk, mint a színészek. Mintákat követünk, amelyeknek megvannak a jól bevált forgatókönyvei. De abban a pillanatban, ahogy nem végszavazzuk a másikat, ő is kénytelen lesz kiesni a szerepéből. Bucsi Mariann
9. Az a fő probléma, hogy csak olyanok akarnak "vezetők" lenni, akiket eleve a lehető legtávolabb kellene tartani ettől a munkától. Az én tapasztalatom szerint az emberek a hatalomért másszák meg a politikai ranglétrát. Rick Remender
10. A népek, ép ugy, mint az emberek, nem csupán a végre vannak a földön, hogy kedvükre éljenek s a haszon után lóssanak-fussanak; hanem gyakran kedvük és akaratuk ellenére is meg kell tenniök azt, a mit hivatásuk rájuk parancsol. Arthur Conan Doyle