Amióta ősz lett a nyár, olyan sanzonos minden gondolat, az egész világ moziba ment, én meg maradtam magam alatt.

Kapcsolódó idézetek

1. Amióta ősz lett a nyár, csak ténfergek a fák alatt, s csak fütyörészem összevissza a jó szomorú dalaimat. Oláh Ibolya
2. Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre.
3. A világom darabokra hullott, és megtudtam, hogy szinte minden, amiben addig hittem, csak hazugság volt. Karen Marie Moning
4. Most tél az emlékezetem, most ősz, most nyári ragyogás - Minden tavasz így lesz nekem mostantól éjbe fordulás.
5. A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el. Jodi Lynn Picoult
6. A feje tetejére állt minden. A rossz a jó helyére telepedett, mi pedig megvakultunk, és már azt sem látjuk, mi a különbség a kettő között. Dean Ray Koontz
7. Emlékszel? május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben, azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem.
8. Mondd, mi lett velünk? Mintha egyfolytában várnék. Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év? (...) Nyári éjszakák, ott volt minden igaz barát. Semmink sem volt, csak az egész világ. Zanzibár
9. A felnőttek világa az árnyékok világává vált számomra. Elkezdtem gyûlölni őket, el akartam szaladni tőlük, mihelyst csak lehetséges.
10. Eddig feketének és fehérnek láttam a világot, de hirtelen minden szürke lett. Cecelia Ahern