Amióta ősz lett a nyár, csak ténfergek a fák alatt, s csak fütyörészem összevissza a jó szomorú dalaimat.

Kapcsolódó idézetek

1. Amióta ősz lett a nyár, olyan sanzonos minden gondolat, az egész világ moziba ment, én meg maradtam magam alatt. Oláh Ibolya
2. Miként a fû, majd én is sorvadok, S ha gyötörnek is vágyak, sóhajok, Csak úgy szólnak a bordáim alatt, Mint rét ölén az őszi bogarak. Bárdosi Németh János
3. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repûl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. Reviczky Gyula
4. Szomorú őszi, öreg gyereknek születtem, én nem tudtam úgy örülni, mint a többiek. Most kezdek lassan fiatalodni, érzem az őszben a ficánkoló tavaszt, a napsugár utolsó fölényes magasságait, ahogy átugrálja az ősz buckáit. Mindenütt könyörgő füstoszlopok kapaszkodnak az ég felé, a tûz, a víz könyörög a hosszú napsugárért. Latinovits Zoltán
5. Ez is föld. A zsíros tavaszból sercegő nyárra, könnyes őszre vált. Termő fa alatt valahol lakhelyet választok - halált. Szilágyi Domokos
6. Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel. Nichita Stanescu
7. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
8. Elmentek már a madarak, a fecskék Csak mi maradtunk itt: én és az ősz. Szép álmomat a lelkemből kilesték Csapongó vágyaim, hogy visszajössz. Wass Albert
9. Idelent madarak vacognak, deres csönd dermedt ágra ül, mesék csodái összerogynak... és szívünk egyre nehezül.
10. Eltört a nyárnak hegedûje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak. Móra László