Amire mi magabiztosan mint emlékre utalunk, valójában a mesemondás egyik formája, amely folyamatosan zajlik az elmében, és a mese menet közben gyakran változik.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékezetünk folyamatosan alakul, hol ez, hol az válik fontossá, kiemeltté, más meg ezzel egyidejûleg elfelejtődik. Időlegesen.
2. Az emlékezet összeköti mai énem azzal, aki egykor voltam. Így adunk újra és újra értelmet mindannak, amiről azt gondoljuk, egyszer már biztosan a miénk volt.
3. Az emlékezet (...) mindig a valószerû meséjére cseréli a valóság képtelenségeit.
4. Ha elég sokszor mondjuk magunknak, hogy valami így vagy úgy történt, elkezdünk hinni benne, és innen már csak egy lépés, hogy emlékezzünk is rá.
5. Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek. Nicholas Sparks
6. Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez. Holly Black
7. Az emlék belénk ivódik, szervesen hozzánk tartozik, mint a gyerekkorunk. Edmonde Charles-Roux
8. Emlékezni annyit tesz, mint szétnézni, újra meg újra, szüntelen csodálkozással. Linn Ullmann
9. Vannak emlékek, melyek újragondolva idővel megváltoznak az emberben. Lakatos Levente
10. Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.