Amit elfojtani igyekszünk, az behatol tudatosságunk mélyebb rétegeibe: lehetséges, hogy ébren képesek vagyunk ugyan elfojtani az adott dolgot, de az álmainkban újra és újra megjelenik.

Kapcsolódó idézetek

1. Elfojtás is létezik, de ahol az megjelenik, ott az elfojtott dolgok is újra és újra visszatérnek, gyakran annyira kicsavarva és eltorzulva, hogy még ijesztőbbé válnak. Kim Stanley Robinson
2. Az elfojtás nem öli meg azt, amit elfojt az ember. Az elfojtott dolog aktív marad, és hatást gyakorol a gondolkodásra és viselkedésre. Abraham Maslow
3. A vágyakozás nem hal meg attól, hogy a tárgya elérhetetlenné válik, sőt felerősödik. Ez jelenti a fiatalságot. Az élet előrehaladtával éppen ezek a beteljesületlenségtől izzó fiatalkori vágyak lesznek az első olyan álmok, amiket az ember kénytelen elfojtani. Ennek az a titka, hogy az ember látszólag megöli magában a vágyat, valójában azonban elraktározza a szíve legmélyén, hogy egyetlen felsőbb hatalom se sejthesse meg a létezését.
4. Néha azt szeretném, ha álmomban élném meg az ébrenlét - olykor az unalomig ismételt - jeleneteit; és ébren valami álomit. Vavyan Fable
5. Az álmok olykor csalókák. Visszatükrözik a lelkünkben kavargó kérdéseket csakúgy, mint a vágyainkat és a félelmeinket. A. O. Esther
6. Az álomban tudniillik mindenkor egy kívánság rejlik. Rejlik! Sokszor nagyon is el van rejtve, de gondos vizsgálattal a legtöbbször kimutatható. Csáth Géza
7. Elfojtott vágyaink - akár depresszió vagy kimerültség, akár fájdalmas sebezhetőségünk védelmezése az elfojtás oka - soha nem hûlnek ki teljesen. A belső suttogások fölerősödve még a falakon is áthallatszanak, ha valami feléleszti őket.
8. Éjjel többnyire azzal álmodunk, ami nappal, ébren, a legerősebben hatott ránk. Borisz Leonyidovics Paszternak
9. Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindnyájan "létreálmodjuk" a világot. Amiben részt veszünk, az nem az alvás tevékenysége, amelyet oly jól ismerünk, hanem inkább egy nyitott szemmel való álmodás. Alberto Villoldo
10. Mindnyájunkban ott dereng az igaz és jelenlevő élet emléke, valahányszor egy kínos álom a képzelet és őrjöngés világába vet minket. Küszködünk az éjszaka agyrémei és rettenetei ellen, s közben érezzük, csak lidércnyomás az egész, és erőlködünk, hogy felébredjünk; de mintha egy ellenséges hatalom ragadna meg újra és újra, hogy visszalökjön a borzalmas tehetetlenségbe, ahol egyre gyászosabb képek, egyre gyötrőbb fájdalmak ostromolnak és kínoznak. George Sand