Annak, hogy valaki ilyen rendellenességgel világra jöjjön, legföljebb akkora a valószínûsége, mint a lottó ötösnek. Ha megnyertük volna, vajon nagy hangon kérnénk-e ki magunknak, hogy mért pont mi, mért pont most, és mért nem valaki más, valahol másutt?

Kapcsolódó idézetek

1. Milyen furcsán is van berendezve ez a mi világunk (...). Milyen különösen, milyen megfoghatatlanul játszik velünk a sorsunk! Megkapjuk-e tőle valaha is, amit kívánunk? Elérjük-e valaha is azt, amiért készek vagyunk minden erőnkből küzdeni? Dehogyis! Minden éppen ellenkezőképpen történik. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
2. Ha vak, hülye vagy gyilkos születik a világra, ezt mi rendellenesnek tartjuk, mintha bizony ismernők az igazi rendet, mintha bizony a természet valami cél szerint mûködnék! Gustave Flaubert
3. A betegség csak úgy "ránk tör". Mintha egy kiszámíthatatlan merénylő sújtana le ránk véletlenszerûen és felfoghatatlanul. Barabási Albert-László
4. Ismerte az életet, aki azt mondta: inkább lennék szerencsés, mint jó. Félünk beismerni, hogy az életünk milyen nagyban függ a szerencsétől. Rémisztő, hogy mennyi mindent nem tudunk befolyásolni. Ha például a meccsen a labda megakad a háló élén, egy pillanatig ott a kérdés, továbbmegy vagy visszaesik. Kis szerencsével továbbmegy, és nyersz, de ha mégsem, akkor veszítesz.
5. Arra gondolok, milyen furcsa, ahogy az életünk alakul. A véletlenszerû pillanatok, ha tudatos döntésekkel kapcsoljuk össze őket, no meg egy nagy adag reménnyel, olyan jövőt alkothatnak, amely előre elrendeltnek tûnhet. Nicholas Sparks
6. A legtöbbünk fantáziál néha lottónyereményről. Nem gondolom, hogy ez mindenképpen káros lenne; csak azt gondolom, van jobb alternatíva: készítsd el a saját nyertes lottószelvényedet, nem hirtelen gazdagsággal, hanem annak fokozatos csökkentésével, hogy mit tartasz létfontosságúnak az életedben.
7. Mi, emberek azért vagyunk olyan szerencsétlenek, mert csupán fele vagyunk az egésznek, és többségünk az egész életét azzal tölti, hogy elkeseredetten keresi a hiányzó másik felét, azt az embert, akivel tökéletes egész lehetne. Mivel azonban az univerzum nagyon jól szórakozik a szenvedéseinken, a legtöbben soha nem találnak rá a párjukra, mert például pont az ellenkező felén született a világnak. Ennek ellenére kitartóan keresünk, még ha nem is tudjuk, hogy mi után kutatunk. Ilyen erős bennünk az erre vonatkozó biológiai parancs. De aztán egyszer csak elkezd az ember pánikolni, mert megérzi az önmagában tátongó hatalmas ûrt, és pontosan tudja, hogy ezt be kell töltenie, mielőtt meghal. Van, aki ilyenkor az ivásban vagy a kábítószerekben, a szerencsejátékokban keres menedéket. Olyasmiben, ami segít elfeledni, hogy egész életükben egy végtelen és magányos ösvényen kell botorkálniuk. Mások sokkal hagyományosabb megoldást választanak, és inkább meggyőzik magukat arról, hogy az az ember, akin egészen addig keresztülnéztek, mert unalmasnak, kövérnek, rondának, zakkantnak tartottak, mégiscsak "az igazi". Õ lesz az az ember, aki miatt a következő újév hajnalán mégsem vágják fel az ereiket. De persze az illető valójában nem az "igazi", úgyhogy következik egy vádaskodással és önmarcangolással teli élet, amely ugyanúgy végződik, mint ha kihagyták volna ezt a középső részt, és egyből a drogok vagy a pia karjaiba dőltek volna. Nincs senki, aki tökéletes lenne, mondogatják az emberek, és a nagy többségre ez igaz is. Az ember tökéletes párja ugyanis lehet, hogy valahol Külső-Mongóliában él, egy hegy oldalában, és soha a büdös életben nem keresztezik egymást az útjaik.
8. Mint valami a túlvilágról boldogan visszaszökő anyai kényeztetés - olyan a szerencse. De nem lehet az: ha az volna, sokkal többnek jutna. Osvát Ernő
9. Az ember eltûnődhet fölötte, hogy vajon a földi haladás végső csúcsán korrigálja-e majd ezeket a nem egyező időket valami finomabb hangulat, valami egymásra hatás a társadalom gépezetén belül, szorosabb kölcsönhatás, mint amilyen ma lök bennünket körbe és előre; efféle tökéletesedés azonban nem jósolható, sőt még a lehetőségét sem tudjuk elképzelni. Elég az hozzá, hogy a jelen esetben, miként milliónyi és milliónyi más esetben, nem egy tökéletes egésznek a két fele találkozott a tökéletes pillanatban; a hiányzó kiegészítő rész a másiktól függetlenül jár-kelt a földön, tompán és értelmetlenül, míg csak nagy későn meg nem jött az ideje. Ebből a félszeg késedelemből pedig fájdalmak, csalódások, megrázkódtatások, katasztrófák születtek, és különlegest is felülmúló sorsok. Thomas Hardy
10. A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...). Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el. Rafael Ábalos