Annyi éven át mi voltunk a világtörténelem legnagyobb egoistái, aztán szülők lettünk, és beláttuk, hogy igazából nem is vagyunk annyira fontosak.

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor családot alapítunk, (...) megszûnünk a legfontosabb személynek lenni a saját életünkben. Fredrik Backman
2. Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor már nem a szüleink gyerekei vagyunk, hanem a gyerekeink szülei. William Landay
3. Mihelyt megtanulunk másképp gondolkodni, többé megszûnünk gyermeknek lenni.
4. Igazából csak egyetlenegyszer szeretik az embert életében, aztán kiûzetünk a gyermekkorból, úgynevezett felnőttek leszünk, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy soha többé nem leszünk valaki számára a legfontosabb lény. Cserna-Szabó András
5. Azt mondják, egy idő után egy szülő nem felelős gyermekeiért.
6. Egy bizonyos életkor után már nem az a fontos, hogy nekünk kik segítenek, hanem az, hogy mi hogyan válhatunk mások segítőivé. Boldizsár Ildikó
7. Egy nap mindannyian rájövünk, hogy nem maradunk örökké gyerekek, és felnövünk. Te csak kicsivel később jutottál el ebbe a pillanatba, mint a legtöbben. Maggie Stiefvater
8. Régebben mindent olyan fontosnak hittem. Ma már tudom, hogy mindenki nélkülözhető. Én is. Székely Éva
9. A világ akkor a legnagyobb, mikor a legkisebb embert tartjuk a kezünkben. Akkor érezzük magunkat a legkevésbé kompetensnek is, mikor ráébredünk, hogy hirtelen valakinek a szüleivé váltunk. Fredrik Backman
10. Egyre kevesebbszer ül le asztalához a család, egyre kevesebben vagyunk gyerekek, apák, anyák.