Mikor családot alapítunk, (...) megszûnünk a legfontosabb személynek lenni a saját életünkben.

Kapcsolódó idézetek

1. Annyi éven át mi voltunk a világtörténelem legnagyobb egoistái, aztán szülők lettünk, és beláttuk, hogy igazából nem is vagyunk annyira fontosak. Fredrik Backman
2. Igazából csak egyetlenegyszer szeretik az embert életében, aztán kiûzetünk a gyermekkorból, úgynevezett felnőttek leszünk, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy soha többé nem leszünk valaki számára a legfontosabb lény. Cserna-Szabó András
3. Van az a pillanat az életben, amikor rájössz, hogy a ház, amiben felnőttél, már nem az otthonod, és még ha van hova lerakni a cuccaidat, az otthon érzése hirtelen megszûnik. (...) Nem fogod érezni ezt az érzést, amíg nem hozol létre magadnak egy otthont a saját gyerekeidnek, a családnak, amit te hozol létre. (...) Talán ez az, ami egy család valójában: egy csomó ember, akinek ugyanaz a képzeletbeli hely hiányzik.
4. Mihelyt megtanulunk másképp gondolkodni, többé megszûnünk gyermeknek lenni.
5. Ha utánagondolunk, akkor az életben semmi sem olyan fontos, mint ahogyan azt először gondoljuk. Daniel Kahneman
6. Az anya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást.
7. Egy bizonyos életkor után már nem az a fontos, hogy nekünk kik segítenek, hanem az, hogy mi hogyan válhatunk mások segítőivé. Boldizsár Ildikó
8. Minél inkább önmagunkra figyelünk, annál jobban gyengül a másokhoz való kapcsolatunk. Barry Schwartz
9. Egyre kevesebbszer ül le asztalához a család, egyre kevesebben vagyunk gyerekek, apák, anyák.
10. Felnőttnek lenni annyit jelent: elfelejteni, hogy mint gyermekek gyakran milyen vigasztalanok voltunk. Heinrich Böll