A világ akkor a legnagyobb, mikor a legkisebb embert tartjuk a kezünkben. Akkor érezzük magunkat a legkevésbé kompetensnek is, mikor ráébredünk, hogy hirtelen valakinek a szüleivé váltunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Milyen tágas a világ, ha az egyik legkisebb pontjából kinézünk! És milyen kicsi, ha a világtérkép legnevesebb pontján állunk! Kiss Noémi
2. Szülőnek lenni a világ legnehezebb feladata. A legkisebb hiba is végzetes következményekkel járhat. Nincs kézikönyv, a tanácsok nem elegendők. Vannak, akiknek természetesen jön a dolog. A személyiség frissítése, az agy formattálása, az új beállítás: szülő. Mattias Edvardsson
3. A csontjainkban kell éreznünk, mennyire kicsik vagyunk, és fel kell ismernünk, hogy ebben a világban nincs semmi nagyobb vagy értékesebb, mint a szeretet egyszerû megosztása másokkal. Ha innen indulunk, a többi lassan a helyére kerül. Csak így válhatunk igazán önmagunkká.
4. Az ember teljesen megbolondul, ha szülővé válik. Alternatív valóságban éli az életét, ahol a veszélyek sokkal nagyobbak (igaz, az örömök is hisztérikusak), ahol az idő relativizálódik, ahol minden köhögés halálos kór jele, ahol egy-egy frissen tanult mondóka azt bizonyítja, hogy a gyerek, mondjuk ki, egy igazi zseni. Szülőként minden olyan "nagyon-nagyon". Nem ismerünk mértékletességet. Minden exkluzívnak tûnik, pedig a valóságban a gyereknevelés a világ leginkább egyetemes élménye. D. Tóth Kriszta
5. Amikor a gyerekünk látszólag a legkevésbé érdemli meg a szeretetünket, akkor van rá a legnagyobb szüksége.
6. A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítőkészek vagyunk, akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk!
7. Gyerekként talán a legnagyobb dolog, amit kaphatok a szüleimtől, az, hogy szeretnek olyannak, amilyen vagyok. Hibázhatok, lehetek hülye, de érzem, hogy biztonságban vagyok akkor is, ha valamit elcseszek. D. Tóth Kriszta
8. Amíg gyerekek vagyunk, azt hisszük, mi vagyunk a mindenség középpontja. Minden csak a mi kedvünkért történik. Más emberek? Afféle szellemek csupán, azért vannak itt, hogy legyen kivel beszélnünk. De amikor felnőttünk, elfoglaljuk igazi helyünket, elnyerjük végleges alakunkat és nagyságunkat. Sok minden indul ki belőlünk mások felé, és mi is sok mindent átveszünk másoktól. Rosszabb is így, meg jobb is. John Steinbeck
9. Vicces, milyen nagynak látjuk a dolgokat, amikor kicsik vagyunk, de amikor valamivel idősebb korunkban újra meglátogatjuk őket, akkor jövünk rá, mennyivel kisebbek, mint gondoltuk, és milyen aprók is voltunk valamikor.
10. Amikor beengedünk valakit a saját kis világunkba, az a legnagyobb megtiszteltetés és szeretet kifejezése. Hiszen ilyenkor lelkünk legmélyére láthatnak le. Robert Lawson