Anyu minden kínálkozó alkalommal azt tanácsolta a gyerkőcöknek, hogy "szökkenjenek fel a napra". Ha oda talán nem is érkeztünk meg, a földtől legalább elrugaszkodtunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden reggel, amikor úgynevezett "új napra" ébredek, kedvem lenne újra lehunyni a szemem és nem fölkelni az ágyból. De muszáj. Paulo Coelho
2. Mindenki tudja, hogy nem szabad a napba nézni. Ezt mindenkinek elmondják gyerekkorában: "ne nézz a napba, különben megvakulsz!", de néha olyan nagyon meg akarunk érteni valamit, hogy még a vakságot is megkockáztatjuk, csak hogy egy pillantást vethessünk arra, amit nem értünk.
3. Az egyetlen, amit egy lelkész anyuka kért a családjától: tegyenek meg minden tőlük telhetőt. Ültessenek ma egy almafát, még ha holnap el is pusztul a világ. Fredrik Backman
4. Mi örök gyerekek, valamennyien, örök megbántottak és örök bizakodók. Maga így szokta mondani: "A csillagok azok a kis lámpások, amik felé haladnunk kell, ha boldogok akarunk lenni. Nézd meg csak jól, a te csillagod is ott fönt van." S én úgy véltem, az ezermillió csillag között látom is a magam kicsi csillagát, amelyet bizonyára Anyám meszelt fel az égre a hosszú nyelû, festékes fejû meszelőjével ugyanúgy, ahogyan a házak falára szokta felmeszelni a lila, kék, vörös, zöld és mindenféle díszeket. S azóta is úgy hiszem, a felé a csillag felé menetelek szakadatlanul. Roppant utakat tettem meg, roppant megpróbáltatások között, fáradhatatlanul és azzal a tudattal, hogy sohasem érkezhetem be a célba. Mert csodálatos valami - nemhogy közelednénk, de egyre inkább távolodunk a céltól. Mennél többet tanulunk, annál kétségbeejtőbb a tudatlanságunk, mennél többet dolgozunk, annál inkább elveszítjük értékünket. De nincs kibúvó: a csillag csakugyan ott ragyog a fejünk felett, s akinek sikerül hozzátámasztania a létráját, az fel is jut a közelébe. Kassák Lajos
5. Tévedés lenne azt hinni, hogy ősapáink megvetették a kényelmet. Igaz, hogy a földi létről mindig úgy beszéltek, mintha az csak megpróbáltatások és küzdelmek sorozata volna, és készséggel föláldozták vagyonukat, sőt életüket is a kötelességért, de amellett igyekeztek megszerezni a kényelmet, sőt a fényûzést is, ha módjukban állott. Nathaniel Hawthorne
6. Kölyökkoromban a szüleim sokat váltogatták a lakóhelyüket, de én mindig megtaláltam őket. Rodney Dangerfield
7. Anya az az ember, aki felöltözteti a napot. Felkel és élni kezd benne, és számunkra, akik ismerjük őt, egyszerûen elképzelhetetlen lenne az élet nélküle. És mit szólnánk, ha eltûnne? Akkor mi lenne? Hová tûnt a levegő, amit beszívunk? Hová mosta el a víz az utat, amin járunk? Hová rejtőzött a föld a lábaink alól? Tore Renberg
8. Édesapám mindig azt mondta nekem, hogy: "Fiam, úgy éld az életedet, Hogy ha majd felemel a fény, a siker, Ne engedd túl közel magadhoz az embereket!"
9. Kiskoromban azt hittem, ahhoz, hogy valaki elmeneküljön, fel kell állnia, és ténylegesen el kell rohannia otthonról, mint a gyerekek teszik a filmekben. Egy haragos kiáltás, egy bevágott ajtó, és indulás világgá. Később rájöttem, hogy sokan menekülnek el anélkül, hogy megmozdulnának. Cecelia Ahern
10. "Ha te, én, meg anyám, messze vándorolnánk, Mindenütt megélnénk, boldogok is volnánk. Van madár mindenhol, mely magasba lebben, Úszdogál mindenhol kis hal a vizekben, Mindenütt van szép ház, mindenütt van bőség -" Ábrányi Emil (ifj.)