Átcsaphat feletted a hullámok hada, Sorsod lehet mostoha, Vésd fel hangjegyekkel a háborgó égre, Légy most te a béke temploma.

Kapcsolódó idézetek

1. Békével hagyd el a kikötőt! Szeretetben találd meg a jövőt! Utad legyen biztonságos, míg utolsó utad a sírig nem visz! Találkozzunk a túlparton!
2. Ne hagyd, hogy a félelem elhallgattasson. Van hangod, szóval hallasd is, szólalj fel, emeld fel a kezedet, kiáltsd a válaszokat, hallasd magad. Kerül, amibe kerül, találd meg a hangod. És ha megteszed, töltsd ki azt az átkozott csendet vele.
3. A lombok már nem rejtik el, Ha szeretettel érkezel, Ez áldott hely, szebb nem is kell. Emelt fővel emeld a súlyt, Az adjon erőt, hogy várnak, És építs tetőt és építs jövőt, Egy új élet indul, Van esély, hogy veszély les rád. Ákos
4. Álmodj magadnak álmokat, Álmodj magadnak szárnyakat, Látod a távolt s a titkokat, Hallgasd a hangot, ahogy hívogat.
5. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
6. Oh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ. Arany János
7. Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég, S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén, Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél, S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
8. Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten.
9. Legyenek útjaid hepehupásak, kanyargósak, elhagyatottak és veszélyesek, de vezessenek el a legnagyobb csodákhoz. Hegyeid nyújtózzanak fel a fellegek fölé. Edward Abbey
10. Mintha csöndes éjjel Sziporkázó fénnyel, lengő lángsörénnyel Sistergő üstökös tör az égi boltra, Mindent felriasztva, csillagfényt kioltva, Úgy rontasz szívembe, Hódítva s ott egy új világot teremtve! Új vágyak viharát ülteted beléje! Mintha torony dől be nyugvó tó ölébe, Felrázod álmából, fáradt közönyéből; Szétütsz s a sok régi bálvány mind leszédül! Nadányi Zoltán