Átérezte az idejekorán elpusztult élet szomorúságát, a test nyomorúságát, amelyet értéktelen vacakként hajítottak ki; átérezte a saját halálát, amely egy nap be fog következni.

Kapcsolódó idézetek

1. Bánta is ő az esőt, maradt volna, míg bőrig ázik, úgy érezte, nem számít semmi, mintha élete beleolvadna a közeli és szinte kívánatos megsemmisülésbe. Új, ismeretlen érzés volt ez a különös, szelíd közeledés a halál felé. David Herbert Richards Lawrence
2. Első érzése valami végtelen ámulat volt. Reményének e szertefoszlása valósággal összezúzta. Elveszettnek érezte magát, mint az örvény mélyére hullt ember, aki tudja, hogy nem segít rajt senki, és hogy meg kell halnia. Gustave Flaubert
3. Úgy rémlett neki, hogy amit lát, csupán fátyol a szemén. Sohasem érezte még ily élesen, hogy mindaz, amit értelmével kivet magából - benne van. Hogy mikor a szemét behunyja, az egész világ eltûnik. Jaroslaw Iwaszkiewicz
4. Hiányzott belőle a részvét, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét. Az ifjúság könyörtelen nihilizmusa lakozott benne. Kosztolányi Dezső
5. Lelke mélyén azonban úgy érezte, mintha az ûrben zuhanna, szárnyak nélkül, és csak a félelem venné körül.
6. Megrémült. Kezdett rádöbbenni, hogy ennyi önuralom után lelkének vulkánja egyszer csak jelét adta annak, hogy nemsokára ki fog törni, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, elveszíti minden hatalmát az érzelmei fölött. Paulo Coelho
7. Ment fölfelé a sötét lépcsőn, s érezte magában a férfiasságot, a megtagadott, elnémított, meggyalázott, kordába szorított, megostorozott, kárhozatra ítélt, elpazarolt férfiasságot, érezte, hogy az elhasználatlan, megavasodott energiafölösleg elárasztja egész testét, maró tûzként ég a vérében, s végül a torkában ülepedik le sûrû, csípős váladékként; s egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy annyi sok férfi egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy megnősült.
8. Most, hogy végre megtörtént, most, hogy megízlelte a tökéletességet, nagyobb kínban volt, mint valaha. Most már pontosan tudta, mi fog hiányozni neki; fájdalmas világossággal értette meg, mi az, ami sosem lehet az övé. Julia Quinn
9. Fájdalmas, öreges megnyugvással gondolt a halálra. Nem irtózott tőle, inkább szelídnek érezte, és az anyaföldet, amely befogadja majd, mélységesen, igaz lelkéből szerette. Inkább az élet volt az, ami sokszor keserûséget támasztott a szívében, az élet szolgált kegyetlen tapasztalatokkal, gonddal, csalódással. Mika Waltari
10. Mint esőcseppek a hideg ablaküvegről, úgy peregtek le gondolatai a rideg, megváltoztathatatlan tényről, hogy meg kell halnia. Joanne Kathleen Rowling