Az a hullám, melyen megcsillan a Hold ezüstszínû fénye, vajon több-e azoknál, melyek belesimulnak a homályba? S vajon több vagyok-e másoknál, csak azért, mert valamim van, amit úgy kaptam?

Kapcsolódó idézetek

1. Nézted-e már a csillagok millióját? Láttál-e már túl szépségük csodáján? Nézted-e már a Holdat? Láttál-e már túl ezüstös ragyogásán? Érezted-e már, hogy e sok millió fénylő testvér hogy szereti egymást? Hallottad-e már a Hold sóvárgását szeretője, a Nap után? Kiről csók helyett fényt lopott? Érezted-e már, hogy mindened oly kicsi, s minden oly nagy? Érezted-e már, hogy ők oly sokan együtt, s te oly rengetegen egyedül vagy?
2. Te vagy a másik felem. A kristálytiszta levegő, amely körülvesz és élettel tölti meg a testemet. A csillagok és az ezüstös holdfény az éjszakában, amely nélkül komor lenne a világ. A bársonyos víz, ami úgy simogatja minden porcikámat, mint ereimben sebesen rohanó vér, ami felforr, ha a közelembe érsz. A. O. Esther
3. Hold. (...) És azt mondod, az nem olyan fényes, mint a Nap? Igazán furcsa. Sokkal ésszerûbb lenne, ha este világítana az erősebb fent, nem nappal, amikor amúgy is látni. Terry Pratchett
4. Most már annyira másképp látok mindent, mintha odakinn más fények lennének. Beszûrődik a szívembe és fényt gyújt. Úgy dobog, mintha a hajók fölött szálló sirályok szárnya lenne. Boldog vagyok.
5. Menthetetlenek vagyunk-e vajon? Vagy a tárgyakon és az árnyakon és a vágyakon túl megőrizhető-e valami mégis, valami belőlünk? Nem a csillár: a fény. Szabó T. Anna
6. A természettel átélt egység élményére nincs szavunk. Benne vannak valamiben, ami bennük is van. Bennük van a Hold, a Nap, a csillagok és az ember számára érzékelhetetlen, titkos áramlatok. Ez a szeretet. Müller Péter
7. A hold csak gyenge visszatündöklése a napnak, és mégis sokszor emennél inkább gyönyörködtet; így vagyunk az igazsággal is: gyenge visszatûnése inkább boldogít sokszor magánál az igazságnál. Eötvös József
8. Azt álmodtam, teljes ember lettem, már nem tart ébren a kín, de mégis, amikor forró szél fúj és a tücskök ciripelnek, olyan szerelemről álmodom, amelytől talán megáll az idő. Jó lenne, ha valaki szeretne, rám nézne, de talán már megkaptam a boldogságot, ami nekem járt. Nem akarok hinni ebben, de nem vár más rám, csak a Hold!
9. A ragyogó Hold lassan átsugározta az égboltot, s ahogy átadta fényét, ő maga valamelyest meghalványodott. Föld és menny egymás világosságát tükrözték oda-vissza. Vavyan Fable
10. Amikor a szíved ad, nemcsak a másik, de te is több leszel: ha közel engedsz magadhoz valakit, tekintetetekben fellobban az öröm fénye... s talán örökre ott ragyog.