Az a kis ember ott belül ugrál, torz fintort vág, nevet; fejedben lakik, agyvelőd az ágya, ablaka szemed. Ha torkod sírás fojtogatja, s keserûséged könnybe gyûl, szemtelen hangján felkacag az a kis ember ott belül.

Kapcsolódó idézetek

1. A hangod visszhangzik a fejemben, mintha mellettem lennél, arcodon gyermeki csodálat ragyog. Rám mosolyogsz, szemed csupa nevetés; az elmém tudja, hogy ez csak káprázat, nem vagy itt, de a szívem egyszerre dalol örömében és meghasad; legalább szerethettelek. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
2. A boldogtalan oly örömest csatolja magát a boldogtalanhoz; itt talál egyetértő szívet, melyet a balsors csapdosásai meglágyítottak. A boldog hideg tekintettel megy el mellette, és szalad azon kedvetlen érzéstûl, mely belső részében titkosan mozog: Neked is így eshet! Kármán József
3. Ne irigyeld a vidám kacagót, E boldogságban fürdő homlokot, Ki tudja: hogy magányos éjjelen, A forró párnán hogy sír, hogy zokog. Tóth Kálmán
4. Ha ismernéd az emberi szív titkát, azt is tudhatnád, hogy gyakran olyankor gúnyolódik az ajkunk, mikor szégyelljük mutogatni lelkünk sebeit. Gúny és könny bújócskázó testvérek! A sírni szégyenlő gúnyolódik, amíg sokan látják, de ha magában marad, könnyei előtörnek.
5. Amit magadba fojtasz, az belül alattomban tovább rág. És ha megszabadulsz egy-két nyavalyás görcstől, több hely jut az örömöknek. Vavyan Fable
6. A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál - akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe -, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél - néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell. Karinthy Frigyes
7. Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog. Gárdonyi Géza
8. Ha befelé sírsz, akkor legalább kifelé nevess, különben belefulladsz a saját könnyeidbe. Benjamin Ferencz
9. Fájós szomorúság szorongatta szíve fölött a bordáit. Sírás környékezte, könnyülést, oldódást ígérő sírás. Ez az ember megérdemel engem - súgta magának hangtalanul. (...) Csak amikor megérezte, hogy könnyek szivárognak a szeme sarkából, könnyebbült meg a torkában keseredő boldogságtól. Szilvási Lajos
10. Dacolnék érted kisgyerek gyanánt, peregne rólam minden intelem, köhögnék érted, szívnék rossz dohányt, vacognék érted éjjel ingtelen. Varró Dániel