Az adó igaz hogy nehéz teher; de ha csak a közadót kellene fizetnünk, a terhet mégis csak elbírhatnék; de az ám a baj, hogy sok más adót is fizetünk, súlyosabbat a közadónál, és pedig olyat, melyet mi magunk rovunk nyakunkba. Mert lám a fösvénység két annyival is meg adóztat; kevélységünk három annyival; ostobaságunk négy annyival; pedig ez mind olyan adó, mire nézve sem halasztást nem ad, sem nem könnyít rajtunk a vármegye.

Kapcsolódó idézetek

1. Adóim összege évről évre egy nagyságrenddel magasabb, mint amennyit legmerészebb álmaimban (doktorálásom idején) összes jövedelmemnek elképzeltem - és úgy fizetem ki, mintha a fogam húznák. Az adókat mégis kivetik, mindenki tiltakozása ellenére, mert feltétlenül megköveteli - mindenki! Megköveteljük, hogy az állam fenntartson különböző költséges szolgáltatásokat, s ehhez tetemes és bonyolult adózás szükséges. Megkövetelni a szolgáltatást, de panaszkodni, hogy fizetni kell érte - ez képmutatás, ha értik az ellentmondást, és gyengeelméjûség, ha nem. Isaac Asimov
2. Nem a személyi jövedelemadó az egyetlen, amit életed során kifizetsz. Az csak a mocskos anyagiakat fedezi, miközben minden cselekedetünknek ára van. Az utazásé a várakozás. A közszereplői lété a pletykák és a rosszindulatú sugdolózás. A legboldogabb párkapcsolat is megfizeti az alkalmi nézeteltérések és a frusztráció díját. A lopás a fölösleg ára, illetve az olyan javak birtoklásáé, amikre mások is vágynak. A stresszel és egyéb személyes szorongásokkal a sikerért fizetünk. És így tovább, a sor szinte végtelen. Sokféle adó létezik az életben. Vitathatod őket, sőt óriási - végül nagy valószínûséggel hasztalannak bizonyuló - erőfeszítéseket tehetsz, hogy elkerüld őket. Dönthetsz azonban úgy is, hogy lerovod, amit elvárnak tőled és nyugalomban élvezed a zsebedben maradó összeg gyümölcseit. Ryan Holiday
3. A bujasággal és fösvénységgel is csak magunknak ártunk, nem két embernek, de a harag: a harag sokkal rosszabb, a harag minden bûn alja, és nem elég, hogy a harag elveszi az eszünket, de ha bekövetkezik, sok más embert is magunkkal ránthatunk.
4. Ha túlzott fontosságot tulajdonítunk a szép cselekedeteknek, akkor közvetve a gonosznak adózunk nagy hódolattal. Ilyenkor ugyanis feltételezni engedjük, hogy ezek a szép cselekedetek mindössze azért becsesek, mivelhogy ritkák, azazhogy a gonoszság és a közöny jóval gyakoribb indítékai az emberek cselekedeteinek. Albert Camus
5. Nem lenne nagyszerû, hogy ha elszúrnánk valamit, azonnal rájöhetnénk, hogy mitől voltunk olyan mocskok, és rögtön helyrehozhatnánk a kárt? Persze az lenne a legjobb, ha eleve elkerülhetnénk az ostoba döntéseket. Ha rászánnánk egy percet, hogy a járulékos veszteségekre gondoljunk és arra, amit ez mások életében okoz. Ha már késő, csak annyit mondhatok: sajnálom!
6. Minden döntés nehéz: a nagyobbak életveszélyesek. Érthető hát, hogy ide-oda kapkodunk tanácsért, marasztaló vagy külső indíttatásért. Tanácsot kérünk, segítséget várunk. De ilyen egyszerû segítség nem létezik. (...) Jó lenne másra hárítani a felelősséget, szétosztani a terhet, melyet jövőnk bizonytalansága mér ránk. Próbára tenni a kételyeket, amelyeket a választás kérdőjele kényszerít ki belőlünk. De a választás terhét nem lehet feldarabolni: jog és kockázat a mi vállunkat nyomja, és ami jön, azt is nekünk kell viselni.
7. Mindenkiben van szégyen. Mindig van bennünk jó és rossz, sötétség és fény. Ám ha nem jutunk dûlőre a szégyenünkkel, a küzdelmeinkkel, akkor elkezdünk abban hinni, hogy valami nagy baj van velünk - hogy selejtesek vagyunk, nem elég jók -, és ami még rosszabb: eszerint is kezdünk cselekedni. Ha igazán teljes szívvel akarunk élni, ahhoz esendőnek kell lenni. Az esendőséghez pedig meg kell birkózni a szégyennel. Brené Brown
8. Könnyen megeshet, hogy ha valamit ostobaságnak bélyegzünk, az végül csak a saját ostobaságunkat teszi nyilvánvalóvá. Elegánsabbnak tûnik az a megoldás, hogy közelebb megyünk, és megnézzük jobban. Szabó Tibor Benjámin
9. A bajok sok felől törnek ránk: némelyik természetes, mint a betegségek, fájdalmak, vagy egy szeretett lény elvesztése; a többi hamis, közönséges, rövidlátó vélekedésünk tévedéséből fakad. Míg az előbbinél a lélek és a test kiszolgáltatott; az utóbbinál hatalmunkban áll uralkodni felettük. Aki álszenvedései (önbecsülését, hajlamai kielégítését) ért csorbák miatt panaszkodik, az csupán sajnálatra áhítozik egy olyan dologban, amely se nem fájdalmas, se nem kínos, se nem megoldhatatlan, csupán a részvét kedvéért tesz úgy, mintha az lenne.
10. Vannak emberek - és asszonyok is - akik túlságosan drágán kénytelenek fizetni minden örömért. Valahogy ellenük esküszik minden, pedig talán nem rosszabbak azoknál, akik büntetlenül követnek el hasonló vagy még nagyobb rosszat. Mintha egynek kéne szenvedni sok más helyett és annyit, hogy az tökéletesen elegendő legyen valamennyinek. Mika Waltari