Az álhírekben és az összeesküvés-elméletekben való hit nem extremitás és nem pszichopatológia, hanem rendkívül elterjedt, csoportidentitásban gyökerező, normális jelenség. Azokban az álhírekben vagyunk hajlamosak hinni, amelyek jólesően megerősítik a már meglévő nézeteinket. Az összeesküvés-elméletek "mindannyiunk számára folyamatos kísértést jelentenek", mivel jelenségek széles körére kínálnak magyarázatot, és lélektanilag kényelmes választ adnak arra az alapvető kérdésre: "Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel?"

Kapcsolódó idézetek

1. Senki nem immunis bizonyos típusú álhírekkel és összeesküvés-elméletekkel szemben - bármilyen iskolázott és okos legyen is az olvasó, biztos, hogy felült már életében, akár több alkalommal is, álhíreknek, és jó eséllyel vannak jól bejáratott összeesküvés-elméletei. Az álhírek által teremtett világ ugyanis sokszor vonzóbb, izgalmasabb, és jobban kiszolgálja a meggyőződésünket, mint a valóság. Krekó Péter
2. Az emberek sokszor olyan információt keresnek, ami megerősíti a már létező véleményeiket és hiedelmeiket, és nem olyat, ami ellentmond azoknak. Ezért sokszor vonzóbb, kényelmesebb és kellemesebb az álhírekből felépített pszeudovalóság, mint az objektív tények száraz, kusza, sokszor árnyaltabb világa. Az elfogult vélemény az egyik legtermékenyebb táptalaja az összeesküvés-elméletekre és álhírekre való fogékonyságnak. Krekó Péter
3. Mindenki szeret álhírekről, összeesküvés-elméletekről és általában más emberek butaságairól olvasni - minél butábbnak tûnnek ugyanis mások, annál okosabbnak tûnünk mi magunk.
4. Az összeesküvés-elméletek hívei a tényeket hazugságoknak nyilvánítják, és három csoportba sorolják az embereket: azokra, akik a hazugságokat terjesztik (és akár még gyíkemberek is lehetnek), azokra, akik beveszik a hazugságokat (szinte mindenki), és azokra, akik ismerik az igazságot (vagyis ők maguk). Az igazság ismerői mindent átlátnak. A megvilágosodás állapotában vannak. Minél tovább érvelünk velük szemben, annál nyilvánvalóbbá válik számukra, milyen finom szövésû a csalás hálója, amelybe a hozzánk hasonló balfékek teljesen belegabalyodtak. Frank Schätzing
5. Az összeesküvés-szindróma egyfajta társadalmi betegség: sokan képtelenek elfogadni a megtörtént esetek triviális magyarázatait, inkább valami okkult hatalom kezét látják a dolgok mélyén, és hát ezzel a felelősségek elől is remekül el lehet menekülni: nem, ez nem a mi hibánk, hanem a tudodkié. Hát így megy ez. Umberto Eco
6. Minden okkal történik. A feladatunk az életben, hogy megtaláljuk ezt az okot. Néha szörnyûségek történnek. Tudod, ilyenkor úgy gondolod, hogy "Mégis mi jó sülhet ki ebből?" Néha olyan dolgok történnek, amiket nehéz elhinni, és képtelen vagy elfogadni az igazságot. Néha pedig meg is próbálod változtatni azt. De akármilyen rossznak néz ki a jelenlegi helyzet, van jó oldala is.
7. A jó hírről mindig megkérdezzük, hogy igaz-e, mert olyan nehéz elhinni. De ha rossz hírt kapunk, ritkán kérdezünk, mert azt könnyû elhinni.
8. Úgy tûnik, természetes számunkra a gondolat, hogy a rossz dolgok mögött mindig rossz szándékú rossz emberek állnak. Szeretjük azt hinni, hogy a dolgok azért történnek úgy, ahogy történnek, mert valakik azt akarták, és hogy az embereknek hatalmukban áll az is, hogy beavatkozzanak a dolgokba - ha nem így gondolnánk, a világ túlságosan kiszámíthatatlannak, kaotikusnak és ijesztőnek tûnne. Hans Rosling
9. A hit kialakulásához bizalom szükséges, megbízunk hívő társainkban, és nem keresünk folyton bizonyítékokat, hogy a hit is visszavezethető legyen valamiféle közvetlen tapasztalásra. Hihetünk az emberi fantázia által konstruált csodás jelenségekben is: kísértetekben, boszorkányokban, ufókban, világ-összeesküvésekben, társadalomjobbító vezérben, pártban. Ha efféle hit megjelenik, téves azt képzelni, hogy valamiféle magyarázat, bizonyíték ráébreszti a hívőket hiedelmük tarthatatlanságára. Nagyon ritkán következik be ilyesmi. Csányi Vilmos
10. A konspirációs elméletek tömeges terjedése nem csupán rosszhiszemû terjesztők ármánykodásának eredménye. Teret ad ezeknek a modern társadalmak elmagányosodása éppúgy, mint a zavart keltő technológiai változások által elhozott új világ, ahol az, ami ma még őrült elképzelés, holnapra lehetségessé válhat, holnapután pedig talán él is valaki a lehetőségével.