Ugrás a tartalomra
Az amerikaiak megmondják egymásnak, mit szeretnének karácsonyra. Szerintem ez nincs összhangban a nagylelkû ajándékozás fogalmával, melynek során kapunk valamit Istentől, bár nem érdemeljük meg - ahogy a fiát, Jézust ajándékozta nekünk. Ha az ember kér valamit, amit mások kötelességüknek éreznek megadni neki, azt nem hívhatjuk ajándéknak. Annak szívből kellene jönnie, meglepetésnek kellene lennie. Amikor a napkeleti bölcsek elmentek Betlehembe a jászolhoz, azt vitték, amit tudtak. Nem kérdezték meg Máriát és Józsefet, mire lenne szüksége a Kisjézusnak.
Kapcsolódó idézetek
-
Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna csak a szívünk melegét adni.
Papp Lajos
-
Azok az emberek, akik teljes bizalmukkal ajándékoznak meg minket, úgy gondolják, hogy ekképp megnyerték a mi bizalmunkat. Ez azonban téves következtetés; ajándékozással semmiféle jogot nem szerzünk.
Friedrich Nietzsche
-
Az nem ajándékozás, hogy én szeretnék valamit, és akkor azt megveszem a másiknak, miközben felsóhajtok, hogy "De jó volna egy ilyen nekem is!". Ne ajándékozáskor éljük ki a saját szükségleteinket! A helyes ajándékvásárlás titka, hogy megtudom, kifürkészem, hogy a másik minek örülne. Ezt nem lehet úgy, hogy karácsonykor lerohanok egy plázába, az egy nagyon durva dolog.
Bagdy Emőke
-
Megérkezett a Mikulás... És hozta az ajándékot. Amit vártál. Amire vágytál. Egy könyv. Egy ruha. Egy... bármi. (...) Az igazi nagy ajándék más. Mert az éppen attól ajándék, attól meglepetés, hogy nem tudod, mikor kapod, nem tudod, milyen lesz. És csak egyetlen van belőle. Csak egyszer kaphatod meg. Vágysz rá, érzed magadban, érzed, hogy mit szeretnél, mi lenne a legszebb, legnagyobb ajándékod, mégsem tudod, mikor érkezik és pontosan milyen lesz. Ettől olyan izgalmas a várakozás. (...) És amikor megkapod, már tudod, hogy minden elképzelésedet, várakozásodat felülmúlja. Mert olyat kaptál, amilyet legszebb álmodban sem láttál. Nem jutsz szóhoz, nem hiszed, mert sokkal, sokkal csodálatosabb mindennél. Csak potyognak a könnyeid, mert mindennél többet kaptál.
Csitáry-Hock Tamás
-
A Karácsony szimbolikusan is, hagyományosan is a gyermekek ünnepe. A nagy, bölcs és erőszakos felnőttek ilyenkor megajándékozzák a kicsinyeket, és bár előzetesen ezt az ajándékot mindenféle feltételhez kötötték, végre is nem különböztetnek jó és rossz gyermekek közt, mindenik megkapja az angyalfiát. Talán eszükbe se jut az ajándékozóknak, hogy ebben van a Karácsony nagyobb igazsága az emberi igazságokkal szemben.
Makkai Sándor
-
Az emberek szeretnek olyasmit adni, amire nekik maguknak van legnagyobb szükségük. Ezt nevezem én az igazi nagylelkûségnek.
Oscar Wilde
-
Akik nekünk adták teljes bizalmukat, azt hiszik, ezzel jogot szereztek a miénkre is. Ez tévedés: ajándékkal nem szerez az ember jogokat.
Friedrich Nietzsche
-
Némely anya, megunván gyermekének oktalan rimánkodását hallgatni, inkább megveszi neki a játékot, ami annak ott különösen megtetszett, csakhogy ne gyötörje őt tovább kérésével. Szegény gyermek! Most már ne várja többé a Mikulást, az csak olyan gyermeknek visz, ki őt szépen, türelemmel megvárja. Pedig mi becse van az ilyen vett játéknak? Hiszen ilyenben akármely rossz gyermek is részesülhet; ehhez nem kell érdem, ez nem jutalom, mint a Mikulás hozománya.
Szendrey Júlia
-
A gyermeket avval ijesztik, hogy "ha rossz vagy, elvisz a Mikulás" s "a Jézuska nem hoz ajándékot", a felnőtt gyermeknek azt mondják, "légy jó!, mert íme a Mikulás és a Jézuska, ezek a te szüleid, akik mindenüket a te javadra áldozzák, ezeket ismered, ezek nem titokzatos hatalmak, de öntudatod első ébredése óta téged körülvevő, előtted jól ismert lények, kik téged szeretettel, nagy gonddal ápolnak s csupán a te javadat munkálják". Nem lesz-e ennek a felnőtt gyermeknek szilárdabb az erkölcsi felfogása, nem lesz-e következetesebb a cselekvése, mint a kis gyermeké és nem lesz-e nyugodtabb és boldogítóbb élete, mikor az ő igazi gondoskodóit, büntetőjét és jutalmazóját megismeri, mint volt azelőtt, kisebb korában, midőn ismeretlen hatalmaktól függött?
Jász Géza
-
Amikor a szülők úgy érzik, hogy most haladéktalanul valamiféle ajándékot kell adniuk a kicsinyüknek - megjegyzem, ennek az érzésnek a megjelenése éves ritmust követ, valószínûleg hormonális és genetikai alapon -, szóval, amikor az érzés elhatalmasodik, rendszerint már karácsony előtt néhány héttel, a szülők különböző válogatottan káros csemegéket, például szaloncukrot, csokifigurákat, mákos bejglit, valamint sokféle ugyancsak ártalmas anyagból készített játéktárgyat szereznek be, de azt nem adják oda azonnal a gyermeknek, hanem eldugják (egy darabig még egymás előtt is rejtegetik, hogy miért, az rejtély). Az ajándékozási késztetés persze ilyenkor már oly erős a felnőtt egyedekben, hogy jóval a megajándékozás előtt elkezdenek beszélni róla a kicsikének. De nem azt mondják, hogy vettem neked izgalmas ajándékokat, csak egyelőre még egyedül szeretném nézegetni őket, mert te úgyis gyorsan elrontod mindet, és akkor én már nem tudok velük játszani. Nem, szó sincsen nyílt, egyenes beszédről. Helyette elkezdik kiépíteni a Jézuska-hiedelmet. Ha csak azt mondanák, ugye, hogy kapsz majd tőlünk valamit, azon nem lehetne töprengeni túl sokat, hiszen a szülők a gondozási viselkedés során gyakran ajándékoznak ezt-azt a kicsinek. Ehelyett inkább siránkozni kezdenek, hogy biztosan szeretnél kapni valamit, drágám, de mi nem tudunk adni neked semmit, nincs nekünk arra pénzünk, majd "hoz a Jézuska".
Csányi Vilmos