Az anyáknak nincs páncélja, hogy átvészeljék az életet, mert minden egyes darabot a gyerekeikre tesznek, s mire azok tinédzserkoruk végére jutnak, minden egyes veszteségük az ő húsukban is érződik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez az anyukák dolga. Kérdezünk, törődünk veletek, aggódunk értetek, és mély ráncok keletkeznek az arcunkon, ti, gyerekek pedig kiszívjátok belőlünk az életet, és ettől aztán vén szipirtyókká válunk.
2. Minden katonának van anyja, és az anyák számára semmit sem ér a végső győzelem, ha a szeretett fiú nem tér vissza soha többé.
3. Az öregek, akárcsak a gyerekek, folyton elvesztenek mindent, ám nekik már nincs anyukájuk, aki mindig tudja, mit hol kell keresni.
4. Minden anya nagy ember anyja, nem tehetnek róla, ha aztán az élet megcsalja őket. Borisz Leonyidovics Paszternak
5. A felnőttek (...) úgy hordozzák magukban a gyerekkorukat, mint egy használt, molyrágta, szakadt és lyukas szőnyeget, amely már nem kell senkinek. Tove Ditlevsen
6. Anyák félik gyerekük félelmeit, átveszik fájdalmas betegségüket - néha meg is halnak miattuk. Müller Péter
7. Hogy is van ez manapság... ezek a szegény kis fiatalkák. Bár némelyiküknek van anyja, de az se sokat ér - ezek az anyák nem tudják megóvni lányaikat az ostoba afféroktól, törvénytelen gyerekektől, korai, szerencsétlen házasságoktól. Nagyon szomorú. Agatha Christie
8. A jól felépített kemény páncél alatt az érzékeny emberi lélek nem bírja el az összes terhelést, amit rárakunk. A szerelmi csalódások, a rendre zátonyra futott kapcsolataink, a rosszul megválasztott baráti kötelékek, a tisztázatlan viszony a szülőkkel, mind-mind lenyomatot képez a lelkünkön, és ezáltal a testünkön is. Szentesi Éva
9. Sok a fájdalom, a szenvedés, és a sérülésekből következő még több sérülés, amit a szülők öntudatlanul örökítenek tovább gyermekeiknek, mit sem tudva sem ők, sem a gyerekek arról, hogy egy olyan készen kapott valóságot dédelgetnek, amely családi örökség. Van élet azon túl is, sőt, gyakran csak azon túl van élet.
10. Egyeseknek a születésükkor mindenük megvan, másoknak semmijük sincs, és ez csak rosszabb lesz: rossz környék, rossz iskolák, rossz tanárok, rossz szülők, vagy egyáltalán nincsenek is szülők. Fegyver, drog, erőszak, amerre csak nézel. Mintha az egész egy óriási összeesküvés lenne, amelynek az egyetlen célja, hogy ne maradj életben. Arról már nem is beszélve, hogy kezdhess valamit magaddal. A többség kudarcot vall. És a többségnek semmi esélye. Alice Katherine Applegate