Ez az anyukák dolga. Kérdezünk, törődünk veletek, aggódunk értetek, és mély ráncok keletkeznek az arcunkon, ti, gyerekek pedig kiszívjátok belőlünk az életet, és ettől aztán vén szipirtyókká válunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez az öregek kötelessége. Hogy aggódjanak a fiatalokért. És a fiatalok kötelessége, hogy fittyet hányjanak az öregek aggályainak. Philip Pullman
2. Az anyáknak nincs páncélja, hogy átvészeljék az életet, mert minden egyes darabot a gyerekeikre tesznek, s mire azok tinédzserkoruk végére jutnak, minden egyes veszteségük az ő húsukban is érződik. Fredrik Backman
3. Anyám öröksége vagyok. (...) Ahogy öregszem, úgy hasonlítok egyre jobban rá a külsőségekben is. Néha szabályosan megrémülök, ahogy egy-egy arckifejezésemben vagy mozdulatomban őrá ismerek. Itt cipelem magamban anyámat, és ez nagyon nehéz teher, nehéz örökség ez a függés, a szeretete iránti vágy, és ezzel együtt a kétségbeesés is, hogy elveszíthetem. Szentesi Éva
4. Mi az ebben a gyerekkorban, ami kellhet a felnőtteknek? Mint a vámpírok, kiszívják belőlünk a tartást, hogy túléljenek, így mire eljutunk az ő korukba, már semmi erőnk nem marad. Emiatt mi is rákényszerülünk majd ugyanerre, és ez így megy tovább, gyerektől gyerekig, amíg világ a világ, hacsak nem vesszük a bátorságot arra, hogy fellázadjunk. Mindenki kezet rázhat a másikkal gyermeki léte utolsó óráiban, hogy túlélte a szenvedést. Már aki túléli. Várjuk hát ki a maradék tizenévet, legyünk jó és megbízható gyerekek, de soha ne feledjük, mit tettek velünk, mert különben azokká a hibákká válunk, amikké a szüleinket is tették. Borda Réka
5. A felnőttek dolga az aggódás.
6. A ráncok az idő sebei, amelyek néha olyannyira elmélyülnek, hogy belehalunk az öregségbe. Afonso Cruz
7. Ahogy korosodunk, egyre jobban előjönnek ősi tulajdonságaink. Egyre vadabbul, egyre keményebben. Nem bölcsebbek leszünk, hanem egyre magunkabbak. Egyre apánkabbak, egyre anyánkabbak. Gyurkovics Tibor
8. Bármilyen fogyatékaink legyenek is, az öregkor félresöpri őket, elég alaposan. Ilyenkorra mindenkinek az arca elszenvedett valamit, nem csak a miénk.
9. A nők eleinte embernek számítanak, majd amint gyerekük lesz, mindenestül beszippantja őket az anyaság fekete lyuka.
10. A gyermekkor spontaneitása, kreativitása és kiszámíthatatlansága rutinokból felépülő létnek adja át a helyét, amely egyre ugyanazt a viselkedést ismételgeti, s önmagunk merev karikatúráivá tesz bennünket. Norman Doidge