Az arany évenként tizennégy századrészét veszti vastagságának dörzsölés következtében. Ezt a tényt elkallódásnak nevezik. Ebből az következik, hogy a Földön forgalomban lévő ezernégyszáz millió aranyból évenként egymillió vész el. Ez az aranymillió porrá lesz, elrepül, atomokban lebeg, belélegezzük, megterheli, elváltoztatja, lenyûgözi és súlyossá teszi a lelkiismeretet, elkeveredik a gazdagok és a szegények lelkével; azokat kevéllyé, ezeket elvadulttá teszi.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez élet aranyló porszemcséit akárhogy szorongatjuk, mind kevesebb lesz belőle, és eljön az a pillanat, amikor az utolsó aranyszemcse is, az utolsó nap is, az életünk a tenyerünkből elsodródik. Én mindig azt mondom, az ember arra született, hogy odaadja ezeket az értékeket valamiért, egy nagyobb értékért. Böjte Csaba
2. Az élet azért van, hogy odaadjuk. Sokszor mondtam, hogy a mi életünk olyan, mint egy marék aranypor. Hatalmas érték, kincs. De hogyha nem adjuk oda valamiért, akkor is kiperegnek a mindennapok az ujjaink közül. Böjte Csaba
3. Az élet rövid. Mindig veszítünk, ha lényeges dolgokat halasztunk el. A hátramaradó évek vagy órák olyanok nekünk, mint egy értékes anyag, amely könnyedén porlad, és észrevétlenül szét tud morzsolódni. Felbecsülhetetlen értéke ellenére az idő nem tudja megvédeni magát: olyan, mint egy gyerek, akit bármilyen járókelő el tud csalogatni. Matthieu Ricard
4. Az aranyat nem csak azért lehet ám imádni, mert egy csomó dolgot meg lehet rajta vásárolni. Az aranyat azért imádjuk, mert arany. Mert van. És sokkal rosszabb lenne, ha nem lenne. Cserna-Szabó András
5. Kapós az arany, de nem egyszer veszi is el annak csillámló fénye a kapzsi embereknek szeme fényét, nem egyszer vakítja is az meg ezeket, a midőn elnyeli, s eloltja bennük az ész világát.
6. Porból vétettem, és porrá leszek. Az élet csupa megaláztatás, csupa fájdalom (...), szeretnénk magunkat hozzákötni a boldogság szekeréhez, de minden fonal sorra szakad, főleg az aranyfonal. Alexandre Dumas
7. Naponta millió példaadás válik le rólunk, akár fényesedünk, akár besározódunk. Szemek, kérdő szemek tükörtermében járva kép lesz, s vonz vagy taszít életünk fénye, árnya.
8. Az arany egy sokmilliárd évvel ezelőtti szupernóva-robbanás eredménye. A gyûrû, amit viselünk, egy masszív csillag összeomlásából származik. Ennek a csillagkatasztrófának a maradványait hordjuk összetartozásunk jeleként. Illik hozzánk, ez is ugyanolyan mélyen gyökerezik az univerzum feltételezett rétegeiben, mint mi. Jostein Gaarder
9. Az emberek annyit jönnek-mennek a világban, hogy a dolgaik gyakran elvesznek. Emma Donoghue
10. Életünk első felében az egészségünket áldozzuk fel a pénz megszerzéséért, a második felében a pénzünket áldozzuk az egészség visszaszerzéséért. És közben megromlik az egészség, és eliramlik az élet. Voltaire