Az ég lassan elborul, súlyosan alszik a kék. Ugye, nem lesz háború? Ugye, foglak látni még?

Kapcsolódó idézetek

1. Alszik a város, Benne a házak, Eljön a holnap, Vége a mának. Bartos Erika
2. A világ új háborúba fordul, éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket, s ahogy borul, úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. Radnóti Miklós
3. Zuhog az eső, belefárad az égbolt, Sötét a világ, árnyak futnak feléd, Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt. Lesz-e napsugár egyszer még?
4. Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet, Mert a nap is elhagyja a kék eget. Sötét gyászom hallatszik a végtelenig, Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.
5. Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj. József Attila
6. Ezüstös kék lett az egész világ, Halovány fénye, mint a köd, dereng, Alvó kísértetek a kerti fák, Haldokló hold virraszt a csönd felett. Juhász Gyula
7. Alszom s a világ szelíd máza alélva sárgul szívemen. József Attila
8. A csillagkép, mely régen holt, Lassan suhan az égre; Amíg nem látta senki: volt, Ma látjuk már: de vége. Mihai Eminescu
9. Elaludni készül a nyár, Ködök lusta fellege száll, Hûvösebb az éjszaka már. Vigyázz rám! Dés László
10. Nincs békém, s nem szitok háborúságot, félek s remélek, fázom és megégtem, az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben, semmi se kell s ölelném a világot. Francesco Petrarca