Az égen akkor fönn megállt a hold, csak ennyi volt: Fejem fejedre lassan ráhajolt.

Kapcsolódó idézetek

1. A ragyogó Hold lassan átsugározta az égboltot, s ahogy átadta fényét, ő maga valamelyest meghalványodott. Föld és menny egymás világosságát tükrözték oda-vissza. Vavyan Fable
2. Nem érek többet nélküled a holdnál, amely az égbolt éji útjain csak a leszállt nap fényét veri vissza. Michelangelo Buonarroti
3. Láttam a holdat, a napot az égen, Láttam a könnyeket az Õ szemében, Láttam az arcát, ahogyan elrohant, Lassan megértettem miért boldogtalan. Edda
4. Új nap, új hold, új csillag, bár én nem változtam, neked mégiscsak voltam. Egy rég lehullt fény, ma már se hang, se kép. Háy János
5. Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. Radnóti Miklós
6. Karját égnek emelve harsogta Isten felé: "Miért éppen velem történik mindez?" Néhány pillanatig szótlanul figyelte a csillagokat, és mivel a magasból nem érkezett válasz, megrántotta a vállát, és azt dünnyögte: "Jó, jó, tudom! Miért ne épp velem történne?!" Marc Lévy
7. A holdfényben csókolóztak - vágyakozástól, félelemtől kétségbeesetten, könnyeik összefolytak, de azután a világ is lassan eltûnt körülöttük. Alice Katherine Applegate
8. Megálltam, A szélnek háttal. A távolság mit sem ér Csak hagyom, hogy Mosolyom Elsodorja hozzád A szél. Vámos Robi
9. Annyira megszoktad a világot, hogy már fel sem figyelsz a Holdra. Képzeld el, mi történne, ha csak százévente bukkanna fel az égen! Micsoda szenzáció lenne!
10. Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tûnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Máté Péter