Az ember etikai magatartása együttérzésen, nevelésen és szociális kötelékeken nyugszik, és semmiféle vallási alapokra nincs szüksége. Elég szomorú volna az emberekre nézve, ha a halál utáni büntetés félelmével és a jutalmazás reményével kellene őket kordában tartani.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember, aki alaposan meggyőződött az okság törvényének egyetemes mûködéséről, egy pillanatra sem tudja elfogadni egy létező gondolatát, aki beleavatkozik az események folyamába. Számára nincs értelme a félelem vallásának, és ugyanilyen kicsi a társadalmi és erkölcsi vallásnak. Egy Isten, aki jutalmaz és büntet, elképzelhetetlen számára annál az egyszerû oknál fogva, mivel az emberi cselekedeteket külső és belső szükségletek határozzák meg, így Isten szemében az ember nem tehető felelőssé jobban, mint amennyire egy élettelen tárgy felelős azokért a mozgásokért, amelyeket végez. (...) Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen, szociális kapcsolatokon és szükségszerûségeken kell, hogy alapuljon; semmi vallásos alap nem szükséges. Albert Einstein
2. Nem igazán tetszik az az elképzelés, amely szerint egy ember csak akkor lehet jó és erkölcsös, ha vallásos. Én a magam részéről élek, ahogy élek, és kész! (...) Teszem, amit teszek, és közben nem reménykedem jutalomban, nem rettegek semmiféle büntetéstől. Nincs szükségem arra, hogy a mennyország vagy a pokol megvesztegessen vagy megfélemlítsen, hogy ilyen módon kényszerítsen rá arra, hogy "jól" viselkedjem. Mary Doria Russell
3. Ha a szeretet (...) az erkölcsösség forrása, akkor mi jelentősége van egy istenség létének vagy nemlétének? Miért ne indíthatna az etikus életre a saját szeretetérzésünk? Egy isten létezése semmit nem ad a morális helyzetünkhöz, kivéve egy láthatatlan rendőrt, aki látja, mit teszünk (még magunkban és az éjszaka sötétjében is), valamint halálunk utáni fenyegetéseket rossz viselkedésünk esetére. Ezek a kiegészítések nemigen gazdagítják a morális életünket, minthogy az alátámasztás, amit kínálnak, félelemből és fenyegetésből áll, ami pont az, amitől, egyéb dolgok mellett, az erkölcsös élet meg kíván óvni bennünket. A. C. Grayling
4. A normális emberi viselkedés nem azon múlik, ki milyen istenben hisz, milyen a világnézete. Valószínûleg az embert kell újraépíteni magunkban, hogy a másikban is meglássuk az embert. Alföldi Róbert
5. Jobb lenne, ha az emberek aszerint lennének vallásosak vagy vallástalanok, hogy hisznek-e valamely vallás tanításaiban, és nem táplálnának olyan illúziót, hogy a vallás emeli a társadalom morális szintjét. Steven Weinberg
6. Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. Hiánytalanul meg-megvalósítani természetünket - ez itten mindannyiunknak rendeltetése. Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették az első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak. Természetesen irgalmasok. Táplálják az éhezőt, ruházzák a koldust. De tulajdon lelkük koplal és meztelen. A bátorságot többé nem ismeri az emberi nem. Talán sohase is voltunk igazán bátrak. A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka - ez a két dolog kormányoz bennünket. Oscar Wilde
7. A valláserkölcs nem felel meg haladott kultúránknak. Mi tisztább erkölcsöt követelünk, mint a mennyei jutalom és a pokoli büntetésre alapítottat. Akit csak az istenfélelem tart féken, az nem lehet megbízható. Gyenge is az a fék.
8. Az elemi erkölcsi normák társadalmi eredetûek. Ezek a normák - a vallás állításával ellentétben - nem örökérvényûek, nem a természetfeletti létrendből fakadnak, hanem az emberi együttélés reális, földi szükségleteiből, s garanciájuk sem istenben van, hanem a társadalomban.
9. Amint az alapvető emberi igények - úgy mint étel, menedék, egészségügyi ellátás, oktatás és társadalmi igazságosság - ki vannak elégítve, az embereknek nincs többé szükségük vallásra. Greta Christina
10. Minden jó emberi kapcsolat a kölcsönösen kinyilvánított együttérzésen és szereteten alapszik. Erre épül a boldogság. Tendzin Gjaco