Az ember mindig egyedül volt, csak te voltál hûséges, halál. (...) Mindig mögöttem vagy. Te vagy a hûség. Jó cimbora, okos barát. A többi mind akart valamit: szerető, a kedves, a fiú. Mind önzők voltak a szeretetben. Csak te vagy önzetlen, halál. Végigkísérsz a rövid úton, s egy napon vállamra teszed a kezed.

Kapcsolódó idézetek

1. Amit te adsz, az minden! Csak te adod nekem, tőled kaptam először mindazt, ami valóban ér is valamit az életben. A cimboráim között annak idején akadt ugyan egy-két jóbarát, de most te vagy a barátom is. Világéletemben magányos fickó voltam, most pedig itt vagy te, és benned megtaláltam énemnek azt a részét, amely eddig hiányzott. Veled egész ember vagyok. Te vagy az egyetlen a világon, aki mellett békességre leltem. Dymphna Cusack
2. Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.
3. Mit nevettek, ti gazdagok? Tán a honért csak ti haltok? Önző volt és lesz az ember, Haszon nélkül halni sem mer. S a halál nem hasznotok. Vajda János
4. Mert nélküled céltalan az út, minden vágy és ölelés hazug, hontalan vándor a boldogság, nélküled a lét csak pusztaság.
5. A hûség múlékony. Ha baj van, az ember mindig magát védi.
6. Jó érzés, amikor megtalálod és jobban megérted önmagad. (...) Bármennyire is közhelyes, egyedülálló vagy. Ez igaz igazság. És a te kezedben van, hogy mihez kezdesz a saját utadon. Rudolf Anna
7. Minden változik. Csak lényed legközepe, a szíved nem. A hûség azt jeleni, hogy innen, a mozdulatlan középből látod és éled az életedet. Ha kijjebb lépsz, máris elsodor az örvény. Müller Péter
8. Nagyon hûséges tudok lenni. Én mindig várnálak, és keresném a kedved. Megvédenélek, ha valaki bántani akarna. Õriznélek, amikor alszol. Mert bármilyen is legyél, biztos lehetsz abban, hogy számomra a legkülönb vagy.
9. Csak menj tovább és ne emészd magad! Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj (...) És főként föl ne add szíved reményét. Mit számít egy kis szenvedés s sötétség? Utad jó, s végén a halál fogad. Igen, főként a reményt föl ne add, hogy holtod öröm-ágyat vet neked. Paul Verlaine
10. Sose volt egyszerû dolog (...) a hûség meg a hosszú távú kapcsolat. Csak régebben a társadalom elvárta, hogy az emberek alárendeljék magukat valamilyen nagyobb egység, például a család érdekeinek, és feláldozzák érte a személyes vágyaikat. Rakovszky Zsuzsa