Az ember néha próbálkozik a "legyünk csak barátok"-változattal, de ha egyszer átlépjük a láthatatlan határvonalat, ez már kizárt, és hiába élvezném az illető társaságát, többé nem látom viszont.

Kapcsolódó idézetek

1. A barátságokat bizony kikezdi az idő, és van egy pont, ahol a láthatatlan kötelék végleg elszakad, s már csak a múltban létezik. Sára Júlia
2. Néha nehéz meglátni a vonalakat, amelyeket meghúztunk, amíg át nem lépjük őket. Na és ilyenkor támaszkodunk azokra, akiket szeretünk, hogy visszahúzzanak minket, és legyen mibe kapaszkodnunk. És ott vannak az egyértelmûen megjelölt határok, melyeket ha egyszer át mersz lépni, talán sosem találsz vissza.
3. Elhiheti, hogyha ismerném, akkor egyáltalán nem is lehetnék a barátja. Nagyon veszedelmes dolog, ha az ember ismeri a barátait. Oscar Wilde
4. A jó és a rossz közötti határvonal úgy elmosódik, hogy a kettő szinte megkülönböztethetetlen, és csak jóval azután vesszük észre, hogy egyáltalán létezik, ha már átléptünk rajta. Joanne Harris
5. Olyan, mintha egymás mellett haladnánk ugyanazon az úton és ugyanoda tartanánk, mégis képtelenek vagyunk összetalálkozni. Mintha csak egy átlátszó üvegfal magasodna közöttünk. Mikor meglátjuk a másikat, megindulunk egymás felé, de idővel mindig beleütközünk, és sosem tudunk összetalálkozni. Kollár Betti
6. Milyen nehéz elszakadni emberektől! Azt hisszük, szabadok vagyunk, s mikor szabadulni akarunk, megtudjuk, hogy mozdulni sem tudunk. Valaki felelőtlenül mosolyog egyszer, s rögtön beleguzsalyodik egy ember barátságába. Õ nem tudja, mi ez a barátság. Barátokat másként képzeld el; könnyû és derûs sétálást értett a barátságon, felelőtlen rokonszenvet, mely nem kötelez semmire. Az ember együtt jár, kicseréli gondolatait... S most először gondolt arra, hogy súlyos és bonthatatlan kapocs is lehet emberek között, melyet csak sérülések árán lehet elszakítani. Márai Sándor
7. Az ember nem lehet ugyanaz: megváltozunk minden álomtól, minden csóktól és minden vereségtől. Mások leszünk minden szerelemtől és minden utazástól: lassan és észrevétlenül minden azzá válik bennünk, amit tapasztalatnak nevezünk. Az ember megváltozik minden új barátságtól - vajon mi másért futnának zátonyra gyerekkori barátságok, ha nem azért, mert már nem azok vagyunk, akik egykor voltunk?
8. Az akaraterő ritkán elég erős. Ha pedig egyszer valaki átlép egy bizonyos határt, visszafordulni lehetetlen. Gunnar Garfors
9. A mi barátságunk régi már. Akkor köttetett, amikor még mind a ketten szegények, de boldogok voltunk, és azt hittük, azok is maradunk. Reméltük csak, hogy közös, kemény munkával javíthatunk a helyzetünkön. De megváltoztál. Más ember voltál, mikor megismertelek. Sokkal több voltál, amíg szívünk és céljaink egyek voltak. Most kettéváltak útjaink, és ez pokolian kínoz. Már el tudnálak engedni.
10. Olyan könnyen mondjuk ki: ha lebénulok, vagy ha rosszabbodik az állapotom, akkor már nem akarok többé élni, de legtöbbször egészségesen húzzuk meg ezt a határt. (...) Csak akkor láthatjuk, meddig szeretnénk elmenni, amikor megtörténik velünk az, amitől előtte annyira féltünk. Ha pedig végül eljön az idő, akkor ez a határ kitolódik.