Az ember nem kényszerítheti magát arra, hogy bízzon. Így hát az összes kételyt bele kell pakolni egy kis dobozba, és el kell ásni jó mélyre, majd meg kell próbálni elfelejteni, hogy hova. Az én problémám az, hogy az elásott doboz olyan, mint egy viszkető seb: nem tudom megállni, hogy ne vakarjam fel újra meg újra.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha úgy érzem, hogy rám törnek az érzelmek, elképzelek egy üres dobozt, és bármit is érzek, fogom, és beleteszem abba a dobozba, aztán elképzelem, ahogy a dobozt beleteszem egy nagy üres szekrénybe, és rázárom az ajtót. Később, ha van időm, visszamegyek, kinyitom a dobozt és rendezem az érzéseket. Magamban, mint egy úrinő.
2. Az emberi lélek, különösképp a gyermeki lélek, kúthoz hasonlatos: édes vízzel teli, mélységes mély kúthoz. S ha valamely gondolat túlságosan kellemetlen valaki számára, azt dobozba zárva lelke kútjának mélyébe veti. Vár, míg meghallja a csobbanást... s a doboz eltûnik. Bizonyos szempontból legalábbis - mert igazában nem tûnik el soha. (...) A legmélyebb kútnak is van feneke, ahol az efféle dobozok megpihennek. Hogy nem látszanak, még nem jelenti azt, hogy nem léteznek (...) a gonoszság, a rémület e zárványai rothadásnak indulhatnak a mélyben, s idővel a legtisztább vizet is megmérgezhetik. Stephen King
3. Ha valaki állandóan elfojtja azokat az értelmetlen ösztönöket, amelyek arra indítják, hogy vakmerően veszélynek tegye ki magát, az előbb-utóbb problémát okozhat. Még a legjózanabb és a legkiegyensúlyozottabb embernek is csak saját korlátozott tere van az ilyen nemszeretem érzelmek tárolására. Ha folyton elpakolod őket, betömöd az agyad hátuljába, eljön az a pont, amikor még egyet be akarnál szuszakolni, de a szekrény tele, a zár hirtelen eltörik, az ajtó felpattan, és minden rád ömlik belőle. Mark Lawrence
4. Képzeld el, hogy dobozba teszed a szomorú dolgokat, és képzeld el, hogy leragasztod az agyragasztószalaggal. És képzeld el, hogy az agyad egyik felébe tolod a dobozokat, ahol nem botlasz el bennük, amikor gondolkodsz, aztán dobjál rájuk egy takarót. Maggie Stiefvater
5. Visszamenőleg megértek néhány dolgot az életemből. (...) Huzatos, didergő hézag volt bennem, eleven kudarcérzés... Megkérdőjelezte minden magamba vetett hitemet... Talán most meg tudok tőle szabadulni. Lezárhatok valamit, ami nyitott volt, de nem a jövő felé, hanem a múltba. Az ember ne nézzen hátra. Galgóczi Erzsébet
6. Egy házat lezárhatunk, életünkre azonban nem tehetünk lakatot. Ha magunk mögött hagyjuk a múltat, és egy apró dobozba zárjuk, azzal meggyalázzuk szeretteink emlékét. Ez azt sugallja, hogy megpróbálunk úgy tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Ez egyfajta tagadás. A mi feladatunk az, hogy elismerjük a történteket és azok tragédiáját, hogy belássuk, mindez örökre megváltoztatta az életünket. Más emberként élünk tovább, akik most már másképp gondolkodnak az életről és a halálról.
7. Időnként mindenki kételkedik önmagában, de néhányan nem tudnak megbirkózni a kétségeikkel, olyannyira, hogy ezek beépülnek az énképükbe. Ettől kezdve mindent, ami velük történik, ennek a hibás elképzelésnek a fényében értelmeznek, ami önmagát erősítő folyamattá válik. Ezért szinte lehetetlen egyedül megszabadulniuk a kétségeiktől. Woo-kyoung Ahn
8. A bátorságot nem lehet eldugni, mint a csontokat a zsákba. Elő kell venni, újra meg újra fel kell mutatni a fénybe, és minden alkalommal erősebb lesz. Ha azt hiszed, elteheted arra az időre, amikor szükséged lesz rá, tévedsz. Olyan ez, mint bármely része az erődnek. Ha nem törődsz vele, a zsák akkorra ürül ki, amikor a legnagyobb szükséged lenne rá.
9. Az embernek néha bele kell vágnia olyasmibe, amit helyesnek érez - azzal vége. Úgy értem: amiről a szíve azt súgja, hogy meg kell tennie. És ha utána elkezd rágódni a dolgon, és úgy érzi, megfeküdte az agyát, amit mûvelt, úgy, mintha a gyomrára ment volna, olyankor megbánja, és azt képzeli, rosszul tette. (...) Csak épp az nem jut az emberek eszébe, hogy nem a szívükben kellene kételkedniük, hanem éppenséggel ezekben a kétségekben. (...) Arról pedig, amit az ember szíve rejt - a legjobb nem beszélni. Stephen King
10. Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem. Lucius Annaeus Seneca