Ha valaki állandóan elfojtja azokat az értelmetlen ösztönöket, amelyek arra indítják, hogy vakmerően veszélynek tegye ki magát, az előbb-utóbb problémát okozhat. Még a legjózanabb és a legkiegyensúlyozottabb embernek is csak saját korlátozott tere van az ilyen nemszeretem érzelmek tárolására. Ha folyton elpakolod őket, betömöd az agyad hátuljába, eljön az a pont, amikor még egyet be akarnál szuszakolni, de a szekrény tele, a zár hirtelen eltörik, az ajtó felpattan, és minden rád ömlik belőle.

Kapcsolódó idézetek

1. - Olyan furcsa, hogy két ember, akik szerették, a végén meggyûlölik egymást. Hogy lehetséges? - Az a kérdés, miért hagyják, hogy így legyen? Mindenki raktározza az érzéseit, megbánást, haragot, dühöt. Legtöbben kiengedik néha, hogy ne nyomja úgy a lelküket. Így megbirkózhatnak vele.
2. Túl sok együttérzés olykor rosszabb, mint a semmi. Az ember dédelgetni kezdi a fájdalmát. Elraktározza, csiszolgatja, mint valami beteges kincset, hogy igazolja mindazt az együttérzést, amit kap.
3. Ha szeretsz, de néha eleged van, ha nem tudsz nélküle élni, de időnként untat, sőt gyûlölködsz, azt kívánod, bár menne el... Mindezt fojtsd el magadban! Popper Péter
4. Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. Clive Staples Lewis
5. Látsz egy ajtót és be akarsz lépni rajta, hogy magad mögött hagyd. Megteszed, de visszavisz ahhoz a perchez, és megint meglátod az ajtót, és tudod, hogy úgysem fog sikerülni, de bízol benne. Így hát megint belépsz rajta, és minden alkalommal visszatérsz ahhoz a szörnyû perchez. És folyton újraéled, így inkább nem nyitod ki többet az ajtót. És tétlenül vársz. De biztosíthatlak: az egyik ajtó kivezet, barátom.
6. Van, amit ki kell engedni. (...) Minél inkább magadba fojtod, annál rosszabb lesz. Ha kiengeded, elszáll máshová. Rebecca Skloot
7. Az érzelmeket ki kell adnunk magunkból. Akkor szenvedünk, ha nem tudjuk szabadon engedni őket. Olyankor csak gyûlnek a bensőnkben, míg teljesen megkeményednek, meghalnak bennünk. Borzasztó, ha ez történik. Murakami Haruki
8. A bátorságot nem lehet eldugni, mint a csontokat a zsákba. Elő kell venni, újra meg újra fel kell mutatni a fénybe, és minden alkalommal erősebb lesz. Ha azt hiszed, elteheted arra az időre, amikor szükséged lesz rá, tévedsz. Olyan ez, mint bármely része az erődnek. Ha nem törődsz vele, a zsák akkorra ürül ki, amikor a legnagyobb szükséged lenne rá.
9. Biztos vagyok abban, hogy beteg ember lennék, ha nem tudnám nap mint nap kijátszani magamból a fájdalmakat és az örömöket. Ha a legmélyebb érzéseinket nem tudjuk magunkban feldolgozni, idővel könnyen belebetegedhetünk, ezért számomra igazi áldás, hogy a munkám segítségével ki tudom őket játszani magamból. Ha sokáig hordozzuk magunkban a gyûlöletet, a dühöt, a haragot, azok megbetegítik a szervezetet, ezért arra kell törekedni, hogy visszatalálj a lelki egyensúlyodhoz. Gubás Gabi
10. Volt egy szomorú időszak az életemben. Napról napra arra gondoltam, ennél már nem lehet rosszabb. És mindig rosszabb lett. Sokszor, egymás után, sok lépcsőn mentem lefelé, lehangolóbbnál lehangolóbb állomásokkal. Hogy mit kell tenni ilyenkor? Igazából ezzel sem kell törődni, fütyülni kell erre is. Ha magaddal törődsz, bedarál az ügy. Sokan tesznek így, sajnálják magukat. Mész az utcán és nem látsz mosolygó felnőtt embereket. Hagyják magukat beledarálni a rossz helyzetbe. Kaszás Géza