Ugrás a tartalomra
Az ember olyasformán építi házát, mint madár a fészkét, és ki tudja, ha az ember is a tulajdon két kezével emelné lakóházát, s hasonló egyszerû, becsületes eljárással szerezné meg a táplálékot a maga és családja számára, vajon nem fejlődne-e ki benne egyetemesen a költői tehetség, ugyanúgy, ahogy a madarak kivétel nélkül mind énekelnek, midőn ilyesmivel foglalatoskodnak? De sajna, mi olyasformán viselkedünk, mint a kakukk, amely más madár által rakott fészekbe teszi tojásait, és izgága, dallamtalan hangjával nem deríti jókedvre a vándort. Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét?
Kapcsolódó idézetek
-
Mi, madarak hiába tudunk repülni, mégsem repdesünk csak úgy összevissza a világban. Amelyikünk költöző madár, az nagy utat tesz meg, mégis mindig ugyanoda érkezik. Bárhová repülhetnénk, mégsem tesszük. Ti, emberek annyira mások vagytok! Mindig tele vagytok tervekkel, vágyakkal! Ha repülni tudnátok, csak röpdösnétek a világban mindenfelé, még azt is elfelejtenétek, mi a dolgotok. Kicsit telhetetlenek is vagytok. Nekünk nincs nagyobb fészkünk, mint amekkorában elférnek a tojáskák, s nem fogunk több legyet, kukacot, mint amennyit meg tudunk enni. Szerintem azért nem tudtok repülni, mert akkor nem elégednétek meg az otthonotokkal, a hellyel, ami a tiétek.
-
A zene alapvetően a lélekből fakad. Egyébként ez különbözteti meg az embert az állattól. A madarak között is akad olyan, ami gyönyörû zenét produkál. (...) De a különbséget talán egy hasonlattal világíthatnám meg a legszemléletesebben. Csodálatra méltó, ahogy a fecskék építik fészküket, mindazonáltal nem jutna eszünkbe ezt magas mûvészetnek vagy építészetnek nevezni. Mi a különbség a firenzei dóm és egy fecskefészek között? A tudatos szándék, a szellemi és lelki munka.
-
A madarak énekét néha mintha örömből, várakozásból, néha pedig mintha szomorúságból szőtték volna, beletelepszik a mellkasunkba.
Jón Kalman Stefánsson
-
Nem csak a madárnak van fészke. A léleknek is. Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet. Ahonnan szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet. Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést. És nyugalmat. Egy ölelő érzést. Otthont. Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat. A további szárnyaláshoz. Igen, van ilyen fészek. Egy szív. Az Õ szíve.
Csitáry-Hock Tamás
-
A legtöbb ember úgy játszik gyermekével, mint a majommal. Énekel neki, dédelgeti, csókolgatja, táncol vele. Azt hiszik, hogy valami jót tesznek a gyerekkel, ha mihelyt kiabál, odaszaladnak hozzá és játszanak vele és így tovább. Azonban annál gyakrabban kiabálnak. Ha azonban nem törődünk a kiabálásukkal, akkor végül is felhagynak vele. Mert hiábavaló munkát egy teremtmény sem végez.
Immanuel Kant
-
Az asszonyok sokkal egyszerûbbek, mint a férfiak. Egy ideig kóborolnak, igen, eljátszadoznak a szerelemmel, a kalanddal. De aztán, mint a madarak, ők is fészket raknak. Túl erős bennük az ösztön.
Daphne du Maurier
-
Isten az embert társas lénynek teremtette. Nem csak hajlandóságot és szükségszerûséget oltott beléje arra, hogy a hozzá hasonlók társaságában éljen, hanem nyelvet is adott neki, hogy ez a társulás hatalmas eszközévé és kötelékévé váljék. Az ember szervei tehát természetszerûen úgy alakultak, hogy alkalmasak legyenek ama tagolt hangok formálására, amelyeket szavaknak nevezünk. De ez a nyelv keletkezéséhez még nem volt elegendő, hiszen a papagájok és más madarak is megtaníthatók tagolt hangok elég tiszta kiejtésére, és mégsem tudnak egyáltalán nyelvet kialakítani.
John Locke
-
A háznak mindenkinek tetszenie kell, szemben a mûalkotással, melynek viszont nem kell tetszenie senkinek. A mûalkotás a mûvész magánügye. A ház nem az. A mûalkotást világra hozzák anélkül, hogy szükség mutatkozna iránta. A ház szükségletet elégít ki. A mûalkotás ki akarja szakítani az embereket a megszokás kényelméből. A háznak kényelmet kell szolgálnia. Az ember mindent szeret, ami a kényelmét szolgálja, és mindent gyûlöl, ami ki akarja szakítani a megszeretett és biztonságos helyzetéből. Ezért szereti a házat és utálja a mûvészetet.
-
Ha valaki kutyát vesz magának, nem várhatja tőle, hogy úgy énekeljen, mint egy kanárimadár. És senki se veri meg a macskát, amiért az az ablakpárkányról léleknyugalommal nézte végig, hogyan rabolják ki a lakást. Az asszonytól mégis elvárja a férfi, hogy úgy őrizze a házat, mint a kutya, énekeljen, mint a kanárimadár, és olyan elegáns legyen, mint egy perzsamacska.
-
A becsületes ember nem rakhat könnyelmûen tojásokat, nem hagyhatja fészekalját a véletlenre, mint a madár, nem bízhatja magát mások aratására.
Émile Zola