Az idő korsónyi, kiömlött víz, sár marad utána, szomjúság, ki tehet róla. Szégyenletesen egyszerû ez.

Kapcsolódó idézetek

1. A szájam széle cserepes, A szél majd` fölrepeszti. Oly egyszerû, oly egyszerû: A szomjúság epeszti! Gábor Andor
2. Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyûr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek. Stephen King
3. Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad. Michel Houellebecq
4. Az idő a történések folyama és sodró árja. Minden, mihelyt feltûnt, már el is sodródott. Majd másutt bukkan fel, de az is csakhamar elsodródik. Marcus Aurelius
5. Az ember sok mindent képes nélkülözni: az ennivalót, a vizet; de fény nélkül csak lekushad, és várja a halált, mintha a sötétség kiszívná minden életerejét. Simun Vrocsek
6. Ami tiszta forrásból indul, idővel magába sodorja az idő szemetét, s mire a tengerbe érkezik, a valaha kristályosan ragyogó vízből, melyből inni lehetett, szennyvíz lesz, koszos folyadék. Müller Péter
7. Az idő már csak ilyen. Nem ugyanúgy telik. Egyes napok, évek, évtizedek üresek. Nincs bennük semmi. Csak állóvíz. És egyszer csak jön egy év, nap, délután... és ez lesz minden. A mindenség. Matt Haig
8. Az időből kihullt a változás képessége. Romlandó részeit szervetlen, síkos tökélyre cserélte. Mint mûfog a szétpuhult arcból, vakít a fennálló kikezdhetetlen fölénye. Támadásra meg se rezzen, kioktat puszta létével, meg- és leint. Rakovszky Zsuzsa
9. Miféle szavakkal írhatnám le az árvíz iszonyatos pusztítását? Nincs arra emberi eszköz, hogy megállítsuk! Magasra duzzad, vadul hömpölyög, alámossa a hegyeket, áttöri a legerősebb gátat is, kiszaggatja tövestül a fákat; őrjöngve rohan, szántóföldek talajától zavaros; magával ragadja a szegény, fáradt parasztok már-már elviselhetetlen fáradozásának minden gyümölcsét. Siváran, kifosztva, mélységes nyomorúságban maradnak ott a völgyek. Leonardo da Vinci
10. Az idő, ez a szavábavághatatlan, elnyûhetetlen, lelőhetetlen, elviselhetetlen patak csak folydogál, csepeg, totyog, (...) mert ennek a végtelenfejû és pillanattestû állatnak mindegy, hogy élünk-e vagy épp halunk, mindegy, hogy ki kivel van, csak bandukol, nem tudni, merre, előre vagy hátra vagy körbe vagy helyben, csak az biztos, hogy rajtunk, úgyhogy már mindannyian annyira utáljuk, mint a saját lábszagunkat, nem tudunk előle megszökni, se elbújni, meglépni, hozzánk van kötözve és szaga is van neki, büdös időszaga van, régi boroknak és befőtteknek van csak hasonló, néha megolvad, mint a sajt, néha kemény, mint a bakancs orra, nem baj, ez az idő is jó lesz, ha már nekünk jutott ez a juhtúrónyi idő. Cserna-Szabó András