Az ember végül belefárad, hogy állandóan feszül a bőre a bordáinál, hogy sosem engedi le a vállát, hogy a falak mentén oson kifehéredett ököllel, és ugyanannyira fél attól, hogy észreveszik, mint attól, hogy nem.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember belemászik bizonyos dolgokba, és aztán nem tud kimászni belőlük. Az ember színlel... nap mint nap színlel. És aztán belefárad. Agatha Christie
2. Az ember ragaszkodik az ellenségeihez, akik minden este ugyanazzal a gonosz, fagyos, kaján tekintettel fogadják, ragaszkodik a falhoz, amelyről mindig törvényszerûen visszapattan, ragaszkodik az idegenség légköréhez, amelyben jobban önmagára eszmél, mint barátok között, ragaszkodik az őserdőhöz, amelyben eltéved. Hevesi András
3. Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene. Arisztotelész
4. Ha az ember fél valakitől, akkor meggyûlöli, de folyton muszáj rágondolnia. William Golding
5. Az ember mindentől fél, amit nem ért. Amitől pedig fél, azt gyûlöli. Jo Nesbo
6. Az ember mindig azt mondja: tovább már nem mehet - legyen szó nélkülözésről, fájdalomról, erőkifejtésről - s bizonyos idő múlva csodálkozva látja: még mindig nem ért a végső határhoz.
7. Az ember sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred, egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt. Jókai Mór
8. Félek, sokszor félek, fojtogat a lét, félek, sokszor félek, bőröm most a tét! Pokolgép
9. Az ember oly szorosan tartja magát fogva, hogy általában magát falja fel, amikor a világot kellene felfalnia. Clemens Brentano
10. Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte. William Faulkner