Ugrás a tartalomra
A gondolkodás a halálról és az idő múlásáról a kertészkedés része. Azzal a tudattal ültetsz el magokat a földbe, hogy talán nem maradnak életben. Növényeket nevelsz, de tudod, hogy fél év múlva elviheti őket a fagy. A vég elfogadása és egy rövid, de csodálatos élet ünneplése mind benne van ebben az egyszerû cselekedetben. Sokan azt mondják, a kertészkedésnek terápiás hatása van, hogy ha a földbe dugod a kezed és változást hozol létre a világban, attól élőbbnek és a jelenben létezőnek érzed magad, mintha valami olyasmit tennél, ami számít, még ha ez csak erre az egyetlen cserépre korlátozódik is. Ám a terápia mélyebbre hatol a fizikai dolgoknál: a tavasz kezdetétől minden hónap visszaszámlálás a vég felé. A kertész minden évben elfogadja, tervezi és még meg is ünnepli a halált a megdermedt magfejekben, amelyek télen csillognak a jégtől: jól látható emlékeztető ez a végre és a kezdetre.
Kapcsolódó idézetek
-
A fizikai munka, főleg a kertészkedés remek lehetőség, hogy az ember elmerüljön a gondolataiban, és eközben mégis úgy érezze, tesz valamit a világban.
-
Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.
Márai Sándor
-
A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.
Jane Goodall
-
Minden magban benne van egy virág ígérete. Minden halálban, bármily jelentéktelen, benne van egy új élet, egy új kezdet reménysége.
-
Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit (...). Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk - minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúltunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket.
Ray Douglas Bradbury
-
Legyen szó egy szem makkról, amelyből tölgyfa lesz, vagy egy magról, amely színpompás virággá változik, van valami fenséges abban, ahogy a természet egy apróságból valami hatalmasat alkot. Legyél te is részese ennek a csodálatos folyamatnak, és ültess, hogy megtörténjen a varázslat!
-
Gondolj a virágokra amiket elültetsz
a kertben évről évre
ők megtanítják neked
hogy az embereknek is
muszáj elhervadni
levelet hullatni
gyökeret ereszteni
növekedni
hogy virágozhassanak.
Rupi Kaur
-
Ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek.
Wass Albert
-
Lehet keserûen vagy lemondóan gondolni a halálra, és minden lehetséges intézkedést megtenni annak későbbre halasztására. Vagy, ami reálisabb, gondolhatunk az életre úgy is, mint a személyes nemlét örökkévalóságának megszakítására, és megragadhatjuk, mint egy röpke ideig adott lehetőséget arra, hogy kölcsönhatásba lépjünk a minket körülvevő élő, mindig meglepő világgal és megfigyeljük.
Barbara Ehrenreich
-
Olyanok vagyunk, akár a földbe ültetett mag. Növünk-nődögélünk... Előbb csak törzs vagyunk. (...) Aztán a fa, amely az életünk, elkezd ágakat hajtani. A törzsből más-más magasságban kihajtanak az ágak, majd azokból is szerteágaznak ellentétes irányban növő ágak. Azok az ágak további ágakban folytatódnak, amelyek vékony ágakká válnak. A vékony ágak pedig, ha belegondolunk, egyazon növényből indultak ki. Az élet is ilyen, kicsit nagyobb léptékben. Minden egyes nap minden egyes másodpercében. A mi perspektívánkból - azaz mindenki perspektívájából nézve - kontinuumnak érződik. Az ágak csupán egyetlen utat jártak be. Ám vannak más ágak. Vannak más mai napok. A többi életünk más lehetett volna, ha az életünk korábbi szakaszaiban más döntéseket hozunk. Ez az élet fája. (...) Az embert megőrjítheti, ha belegondol, milyen életei lehettek volna.
Matt Haig