Ugrás a tartalomra
Az emberek - még azok is, akik megpróbálnak őszinték lenni magukhoz - képtelenek elfogadni, ha véget ér valami. Még akkor is bíznak, vagy legalábbis megpróbálnak bízni, ha már a végső döntést is felírták a falra, méghozzá akkora betûkkel, hogy több száz méterről is elolvashatja bárki. Ha valami igazán fontos, könnyen csal az ember, könnyen összetéveszti a valóságot egy szappanoperával, és meggyőzi magát arról, hogy nem kell olyan sötéten látni a helyzetet, végül úgyis minden jóra fordul... talán éppen a következő reklám után. (...) Az önámítás csodálatos képessége nélkül az emberiség valószínûleg még őrültebb volna, mint amilyen őrült jelenleg.
Kapcsolódó idézetek
-
A történetek nem érnek véget. Amíg csak élünk, folytatódnak. Az ember egyszerûen kénytelen folytatni a dolgait. Lapoznia kell, új fejezetet nyitni, megtudni, mi minden vár rá legközelebb, és őszintén remélni, hogy bármi is jön, nem lesz túl durva. Még ha odabent, a lelke mélyén tudja is, hogy nagy valószínûséggel az lesz.
Darren Shan
-
Az emberek elhiszik, amit el akarnak hinni, mindenre magyarázatot keresnek, és belekapaszkodnak. Végül már nem számít, hogy mi a trükk és mi a valóság, csak az számít, hogy hisznek benne.
-
A közönség tudja az igazságot. A világ sivár, nyomorúságos és olyan kiszámítható, de ha az embereket becsapod, akár egy percre is, megtörténik a csoda, és akkor te is láthatsz valami csodálatosat. Még most se tudod? Azt a kifejezést az arcukon...
-
Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember.
Philip Kindred Dick
-
Az emberek meglepően erős hajlandóságot mutatnak önmaguk becsapására. Általában túlbecsülik az erősségeiket, és alábecsülik a hiányosságaikat. Arra koncentrálnak, hogyan tarthatják fenn a jó kapcsolatot másokkal, arról viszont elfeledkeznek, hogy magukkal is jól kellene bánniuk.
-
Az emberek sokkal inkább hajlamosak elhinni magukról, hogy képesek valamire, ha ismernek valakit, aki már megtette ugyanazt. A lehetetlen ekkor hirtelen lehetségessé válik, mi több, elérhetővé.
-
Ha az ember nagyon akar valamit hinni, akkor el is hiszi. Újraírhatja gondolatban az életét.
Jodi Lynn Picoult
-
Amióta beszélni tudnak az emberek, szavalnak mindenféle szépet, és amíg mondják, talán még maguk is elhiszik, aztán amikor arra kerül a sor, valami olyan disznóságot csinálnak, hogy az még a saját várakozásukat is felülmúlja. Én nem hiszem, hogy van ideális megoldás a társadalmakra. Egyáltalán nem hiszek semmilyen ideális megoldásban. Az egyedüli, amiben hiszek, hogy van jó és rossz. Emberi vonatkozásban persze. És a jó nem azért van, hogy győzzön. De van.
Kántor Péter
-
Az emberek olykor elképesztően naivak tudnak lenni. Nem néznek az álarc mögé, és meg vannak győződve arról, hogy minden és mindenki az, aminek látszik. Pedig ha tudnák...
-
Az emberek, ha valakiről vagy valamiről azt olvassák, hogy tökéletes, gyanakodni kezdenek. Esetleges korábbi szimpátiájuk is elhalványul, kisebbségi érzésük támad, és bizonytalan előjelû indulatokkal telik meg a szívük. Azt szeretik csak, ami közel áll a tökéleteshez, de még nem az. Lehet érte tenni valamit, harcolni, kiállni mellette, alakítani. S általuk, a többi ember által válik egyre szebbé, jobbá vagy használhatóbbá.
Bertha Bulcsu