Az emberek nem azért találnak egymásra, mert ez épp így alakult, hanem mert egymásra vannak hangolva. Mint ahogy van konszonánsz és disszonánsz - amikor két hang vagy szépen hangzik együtt, vagy sehogy sem illenek össze. És ezzel nincs mit tenni. Nevezhetjük mondjuk sorsnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Ok és okozat úgy követi egymást, miként húrpengetést a hang. Az egymásra ható hangok, az okozatok összessége pedig egyéni létünk életdallamát adják, melyet sorsnak szokás nevezni. Sorsunk tehát nem a véletlen vagy a pillanatnyi behatások szüleménye, hanem miként bebizonyítottam, gondolataink, érzéseink és cselekedeteink, szóval önalkotta létkörünk reflexiója.
2. A sorsnak nem feltétlenül kell mindig rímelnie az életre. Vajon nem pusztán bizonyos körülmények véletlen egybeesését nevezik sorsnak? Mint amikor a fogaskerekek érintkeznek.
3. Vannak dolgok, amikre nem lehetünk hatással, amik csak úgy megtörténnek. Egyesek sorsnak nevezik, mások tiszta balszerencsének.
4. A sors nem kényszeríti az embereket arra, hogy elszakadjanak egymástól, sőt ellenkezőleg, inkább összehozza őket. Az, ami valóban szép volt eddigi életemben, mind véletlenül került az utamba. Az is véletlen volt, hogy veled találkoztam, ám nyomban felismertem benned a sorsomat.
5. Minden kapcsolat nehéz. Éppen úgy, mint a zenében, két hang néha harmonikus, néha meg kakofonikus. Gayle Forman
6. Ha két ember összetartozik, a sors összehozza őket.
7. Amikor két ember, akit látszólag minden elválaszt (...), felismeri egymásban a gondolkodás azonosságát, és úgy érzi, hogy kettejük között alkalmasint megszülethet a barátság és az együttmûködés, ez a pillanat inkább függ a sors titokzatos konstellációitól, mint az elhangzott szavaktól. Maurice Druon
8. A sors úgy rángatja az embereket, mintha marionettbábuk volnának. Ha úgy tartja kedve, külön utakra küldi az egymást keresőket. De talán azért, mert fontosabb feladat vár rájuk, mint hogy egymást megtalálják.
9. Ahogy mondani szokás, hogy a baj sosem jár egyedül, úgy a szerencséről is el lehet mondani ugyanezt, sőt más körülményekről is megállapítható, hogy többnyire harmonikusan gyülekeznek körénk, akár azért, mert a sors rendeli úgy, akár azért, mert az emberben van valamiféle erő, ami vonzza az összetartozó dolgokat. Johann Wolfgang von Goethe
10. Talán már nem élnék, ha nem hinnék (...). Szerintem csakis így lehet a dolgokban megnyugodni, ha az ember azt mondja: sors. Egyébként valami gúnyos és áttekinthetetlen összevisszaság volna az ember élete.