Az emberek rá vannak szoktatva a percenként frissülő, hangulatkeltő hírekre, így tulajdonképpen nem is újságírás van, hanem szalagcím-háború. Ki tudja ugyanazt a hírt cifrább, kattintósabb verzióban tálalni, ki tudja előbb haragra gerjeszteni az olvasókat?!

Kapcsolódó idézetek

1. Az újságírás mindennapos harc az információért, az "új nóvumért", és minden lehet forrás, egy elcsípett beszélgetés, egy hír egy másik újságban vagy internetes oldalon, tévében, rádióban, egy váratlanul a postaládánkban landoló dokumentum, de ezeket a forrásokat - ez már olyan, mint egy litánia - kritikával kell kezelni, mindent ellenőrizni kell. Ha nincs forráskritika, akkor jól ráfaraghat az ember.
2. Ha valaki nem tudja úgy megfogalmazni a mondanivalóját, hogy az jól mutasson a szalagcímben, a szerkesztőknek nem marad más választásuk, mint hogy maguk írják meg, amit az interjúalany mondani akar, ahelyett, amit mond. Ezt nevezik kreatív újságírásnak. Jonas Jonasson
3. Azon kezdett töprengeni, vajon valóban újságíró akar-e lenni. Többnyire unalmas favágás az egész, semmi más. Persze néha akad egy-egy véletlenül, ünnepélyes pillanat, ha sikerül valami, jól sül el egy riport és közvetlenül a főcím alá szedik az ember nevét; vagy ha horogra akad egy nagy sztori, és nyomban hatan-heten lógnak egyszerre a telefonon, a konkurenciával és egymással is versengve az elsőségért... Ken Follett
4. Ma már nem saját képességei jogán lesz valaki vezér, hanem a közvélemény vezérformáló hadigépezete, a marketing, a kommunikáció, a reklám és stylist-szakemberek serege alakítja őt a mindenkori helyzetnek megfelelőn. Harc ez is, csak itt már nem a vezér parancsol a csapatoknak, hanem a hadsereg neki.
5. Furcsa, (...) ahogy az újságok a maguk igazságait nagy, vastag betûkkel világgá kürtölik, hogy rögtön azután a következő kiadásban újra kicsivel írják, vagy egészen megfeledkezzenek róluk. Ami a reggeli kiadásban igazság, az az esti kiadásban hazugság, (...) ami az emlék szempontjából azonban nem játszik túl nagy szerepet. Emlékezni amúgy sem az igazságra szoktak, hanem csak arra, amit elég hangosan szétüvöltenek vagy elég vastag betûvel kinyomtatnak. És ha egy ilyen emléksusogás egyszer elég hosszan tart, (...) abból történelem lesz. Robert Seethaler
6. Nyilvánvalóan rossz a fake news, és rossz, amikor ezt felhasználják indulatkeltésre, és rossz, amikor az az indulat ki is robban. Az a legrosszabb. De a dolognak van egy másik oldala is. Az embereket gondolkodásra készteti, hogy ne higgyenek el mindig mindent azonnal, csak azért, mert azt írta az újság.
7. A közösségi média hatalmas üzletet csinál abból, hogy a figyelemnek nem akaródzik vesződni és koncentrálni, hogy szétszórtságra, kellemes időtöltésre, szórakozásra vágyik, és mivel ráadásul a tömegek figyelme hiánycikk, megszerzéséért nagy konkurenciaharc folyik. Ebben az üzletágban az nyer, aki a legjobban kiszolgálja a figyelem igényeit, akinek nem derogál provokálni, aki nem riad vissza az aljasságtól, mások megsértésétől. Fő, hogy a világ felfigyeljen, klikkeljen, felháborodjon, beszéljen és írjon. Axel Hacke
8. Az újságban a hírek sokkal inkább érdekelnek, mint az árfolyamok, mert ezek már (...) a tegnapot jelentik, a hírek ezzel szemben tulajdonképpen a holnap árfolyamai. André Kostolany
9. A botránygerjesztéssel a józan tények csak ritkán képesek versenyre kelni. Alig keltenek izgalmat vagy érzelmi hatást, gyakran egyszerûen csak szárazak és avíttak. A valóságos dolgok ráadásul kényelmetlenek is, tehát nem nevezik nevükön, hanem inkább elbagatellizálják őket. Aki az elbocsátások szót a karcsúsítással helyettesíti, probléma helyett kihívásról beszél, a visszaesést negatív növekedésnek nevezi, vagy a hazugságokat alternatív tényeknek minősíti, megváltoztatja az emberek gondolkodását. Yvonne Hofstetter
10. Az emberek eddig még sosem jutottak ennyi információhoz, mint most, de ennek ellenére nem mondható el, hogy tájékozottabbak lennének. A forráskritika hiánya és a kiélezett verseny oda vezet, hogy nem az számít, igaz-e egy történet, hanem hogy érdekes-e. Tari Annamária