Ugrás a tartalomra
Az emberek szeretik a tragédiákat, mert azonosítják magukat a hőssel. És ugyanezek az emberek szeretik a komédiát, amikor is nem azonosítják magukat a hőssel. Ez az emberi csorda alapösztönein felül nem képes másra, mint önmagát siratni és másokat kinevetni. Ha választhatok két sors közül, azt akarom, hogy szenvedjek és nevessenek rajtam, és nem azt, hogy elégedetten, egy túlnyújtott pásztoróra s hagymás rostélyos után, szónoki lendülettel valljam be boldogtalan mivoltomat.
Kapcsolódó idézetek
-
A tragédia az, amikor benne vagyunk a szenvedésben, amikor ránk zuhan az egész, és alája kerülünk. A komédia, amikor túllépünk a szenvedésen, és föléje repülünk. Tragédia, amikor meghalunk. Komédia, amikor föltámadunk. A tragédia a mélybe zuhanás, a gyötrelem és a katarzis. A komédia a magasban szárnyalás, a bajokon aratott győzelem. Mindkét állapotunkban sírunk. Az egyikben a fájdalomtól. A másikban a röhögéstől.
Müller Péter
-
Én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt benne részed.
Pelham Grenville Wodehouse
-
Az ember szeret végigmenni azon az úton, amit maga választott. Akkor is, ha számtalan buktató várja, ha a keserûség könnyeit is kell nyelnie útközben, ha a kétségbeesés számtalanszor térdre rogyasztja, ha elátkozza százszor is, hogy útra indult. Minden keserû pillanat önmaga becsülésének a lehetőségét gazdagítja.
Nagy István Attila
-
Ugyanazt az eseményt vagy jelenséget kétféle módon szemlélhetjük: humorosan vagy tragikusan. Ez többnyire hozzáállás kérdése. A világon mindenen lehet nevetni, kivéve, persze, az olyan abszolút tragikus eseményeket, mint a háború vagy a korai halál.
Viktoria Tokarjeva
-
Szeretjük a világot igazságosnak látni, erre tanítanak bennünket gyerekkorunktól a mesék, ezért lélegzünk fel a happy endnél. "Ki mint vet, úgy arat!", "Mindenki saját szerencséjének kovácsa!" - tanítják a közmondások, tehát, ha valaki pórul jár, nyilván maga tehet róla, menti fel magát a többség. Az emberek nem gonoszak; nem szívesen nézik mások szenvedéseit. Csak különbözőképpen próbálnak könnyíteni lelkiismeretükön: van, aki segítséggel, és van, aki gyûlölködéssel.
Kepes András
-
Az ember eleve mulatságos lény, mindenki a maga módján. Az ismétlődő gesztusaink, ahogy képtelenek vagyunk túllépni az unalmas önismétléseinken. Mindez mulatságos, ha éppen nem tragikus.
Nádas Péter
-
Az emberek éppannyira szeretnek hőstettek, mint szerencsétlenségek részesei lenni.
Eduardo Sacheri
-
A magyar olyan, hogy szereti magát kikeseregni. Kesergés kell neki, nem a tett. Ha kedvére kisírhatja, kikáromkodhatja magát a magyar, akkor már akár el is engedi, hogy történjen valami.
Móricz Zsigmond
-
Két ember találkozása egyszerre lehet isteni adomány és embertelen szenvedés forrása. Mert csak a mesében fordul elő, és a valóságban soha, hogy két ember minden bonyodalom nélkül, szabadon szeretheti egymást és egymáséi lehetnek. Ha ez így volna, nem lenne annyi félrelépés, válás, titkos románc, boldogtalan nő és férfi. Ám az emberek szeretik a bonyodalmakat, különösképpen a szerelemben.
-
Az emberek nagy része úgy fogadta mások életének tragédiáit, mintha nagyon szeretne segíteni - holott valójában nagyon is élvezték mások szenvedését, boldognak érezhették magukat, hogy mindez nem velük történik, mert az élet kegyes hozzájuk.
Paulo Coelho