Az emberek tudniillik nem szeretik a másságot, és ha egy ember, aki egyedül ül az asztalánál, fennhangon beszél és közben hadonászik, az kibillenti a többieket az egyensúlyukból.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm. Nicholas Sparks
2. A magányos emberek általában társaságban is egyedül vannak. Szomorúak, szûkszavúak, vagy éppen túl sokat beszélnek, mert annyira kapcsolódni akarnak valakihez. És valahogy érezni is lehet rajtuk, amikor odaülünk valaki mellé, és átjár bennünket a szomorúság vagy a feszültség.
3. Az emberek túl sokat dumálnak. Kibeszélik, megbeszélik, átbeszélik. Mi a baj a csönddel és az egyedülléttel? Mattias Edvardsson
4. Az emberek nehezen viselik, ha valaki nem tart a tömeggel. Tóth Krisztina
5. Vigyáznunk kell társaságban azokra az emberekre, akik soha nem asztalszomszédjukhoz, hanem mindig az egész társasághoz beszélnek, azt akarják, hogy minden szavukat minden jelenlévő hallja, zsugorian vigyáznak arra, hogy egyetlen szavuk se guruljon asztal alá, állandóan történetkéket mesélnek, előadásokat tartanak a maguk kiválóságának bizonyítására és a társaság elbûvölésére. Az ilyen embereket kedvelik és szívesen hívják társaságba, mert elfoglalják a jelenlevők eszméletét, érdekességet és néha jókedvû hangulatot nyújtanak az egybegyûlteknek. De ezek az emberek hamis próféták: nem az fontos nekik, amit mondanak, nem is, hogy meggyőzzék azokat, akikhez beszélnek; egyes-egyedül saját hiúságuk kielégülése fontos nekik. Az ilyen emberek társaságát tanácsos gondosan kerülni. Márai Sándor
6. Aki egyedül unatkozik, az társaságban untat. Egry József
7. Szeretjük hallani, amikor valaki kimondja azt, amit mi is gondolunk, főként, ha tudjuk, hogy mások nem értenének egyet vele. Ezért tartanak össze a hasonló gondolkodású emberek, pedig sokkal előrébb vinne, ha olyanok társaságát keresnék, akik másként vélekednek.
8. Az ember különös lény, néha magányos és társaságra vágyik, de amikor mégis jön valaki, mintha minden a visszájára fordulna, és a legszívesebben magában lenne, és azt akarja, hogy hagyják békén. Jón Kalman Stefánsson
9. Az ember társas lény, nem jó neki, ha egymaga van.
10. Az ember csupa diszharmónia és harmónia. A nagy vonzásnak könnyû lenne a lélek békéjét, az ellentétek elcsitulását, vagyis a harmóniát neveznem, ám tény, hogy a diszharmónia, a belső békétlenség, az elégedetlenség, a meg nem felelés, önmagamnak vagy másoknak, sokkal inkább sarkalló, előrevivő erő.