Az emberi arc is egyfajta tisztás, mint az erdei tisztás. Minden kérés és remény, félelem és titkos öröm, gyermeki öröm kiül az arcunkra, mint mikor árnyékból a fényre lépünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A remény olyan, mintha a börtöncellából egyenesen egy füves tisztásra lépnék ki egy tavaszi napon. A sötétség már csak távoli emlékké halványul, és hirtelen minden lehetségesnek tûnik.
2. Emberi lények vagyunk. Mindegyikünk a másiktól különböző arccal születik, s ezt mi életünk végéig hordjuk. (...) Az arc mögött a személyiség lapul, vagyis azok a jó vagy kevésbé jó tulajdonságok, melyeket ősapáidtól kaptál. Az arc a mi hovatartozásunk. Az, ami megengedi, hogy az életben elhelyezkedjünk, mondván: íme, itt vagyok. Susanna Tamaro
3. A tiszta gyermeki öröm olyan, mint az áradó fény, átragad azokra, akik nyitott szívvel fogadják. Tapodi Brigitta
4. Az emberi arc éppolyan, mint a tenger tükre. Folyamatosan változik az ezernyi ellentétes és láthatatlan felszín alatti áramlat hatására. Bernlef
5. Az életednek van egy titkos csúcsa, Hová a mélyből kibukkan fejed, S a szépség minden gazdagsága, fénye Megáldja két csodálkozó szemed, Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok, S megnyitod szíved, mint egy ablakot. Reményik Sándor
6. A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.
7. Amikor egy gyermek arcára tekintünk, a jövőt látjuk. Az álmaikra gondolunk, arra, hogy mit tartogat számukra az élet, és mi mindenre lehetnek képesek. Desmond Tutu
8. Van az úgy, hogy egy pillantásban, egy mosolyban benne van az ember egész lelke, múltja, jelene és jövője, minden fájdalma és reménye. Robert Lawson
9. Az emberi arcot a tudat és az élet formálja, s titokzatos redőkből áll. Victor Hugo
10. Van, ami mindenhol egyforma. A gyerekek kacagása, a szegényeket sújtó nyomor és az öregek ráncai - azok különösen. Minden ember egyformán hajlik meg, s a ráncok is egyformán ülnek ki az arcokra. Bennük az egész élet - öröm, bánat, szenvedés, boldogság, nélkülözés, minden. Kezdem néha azt hinni, - sok-sok év után -, hogy egyszer bizony az én hátam is meghajlik, mint a fenyő Isten előtt.