Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberiség csupán a nagy próbatételek leküzdésével emelkedhet a csúcsok felé. Csak a veszély és nyugtalan bizonytalanság készteti újabb és dicsőségesebb hódításokra. Isaac Asimov
2. Nem létezik még egy olyan cél, amely egyszerre annyira valóságos és mégis annyira elvont lenne, mint egy hegy csúcsa. (...) A csúcs egy jól körülírható cél, amelyet csak bizonyos ráfordításokkal, jó tervezéssel, kemény munkával és szerencsével lehet elérni. Az első pillantás egy nagy hegyre rendszerint félelemmel tölti el az embert: hihetetlenül nagy; leküzdhetetlen; semmi emberi nem tartozik hozzá. De ahogy uraljuk a félelmet, és a hegyre lépésenként tekintünk, amelyeket egyesével teszünk meg, rájövünk, hogy nincsen egyetlen egy lépés sem, amit ne tudnánk véghezvinni. Egyszerûen folyamatosan haladunk addig, amíg minden irányból csak lefelé vezet már út, egy zavarodott pillanat után pedig rájövünk arra, hogy a csúcson vagyunk. Nem voltak leküzdhetetlen akadályok, minden korlát csak az elménkben létezett.
3. Szeretetből képesek vagyunk hegyeket megmászni, tengereket átszelni, homoksivatagokon átkelni, és kimondhatatlan megpróbáltatásokat elviselni. Szeretet nélkül azonban a hegyek megmászhatatlanná, a tengerek átszelhetetlenné, a homoksivatagok járhatatlanná, a megpróbáltatások pedig életünk gyötrelmeivé válnak. Gary Chapman
4. Minden lény átmeneti jellegû boldogságra törekszik, miközben megpróbálja magát távol tartani a szenvedéstől. A megvilágosodás azonban olyan felülmúlhatatlan boldogság, ami nem tûnik tova, nem múlik el. Súlyos hiba lenne lustaságból vagy a képzelőerő hiánya miatt a tudatot elzárni önmaga leggazdagabb lehetőségeitől. Aki megragad egy fogalmi szinten, ahol saját testével és tulajdonaival azonosítja magát, az abszolút szinten nem képes másokon segíteni, és kevés vigaszra lel, amikor eléri az öregség, a betegség, a halál és a veszteség. Ole Nydahl
5. A szenvedés fenyegetése nélkül nem tapasztalhatjuk meg a valódi boldogságot sem. A legtöbb, ami jut, az a kellemes. Neal Shusterman
6. Az életünk olyan, mint egy utazás, sík területen sokáig túlságosan is egyenletes, könnyû és unalmas, a meredek emelkedőkön nagyon nehéz és kínos, de aztán a hegytetőn nagyszerû látvány tárul elénk, elragadtatást érzünk, a szemünk boldog könnyel telik meg, énekelni akarunk és azt szeretnénk, ha szárnyaink lennének! Majd pedig, mivel az ember nem maradhat ott, hanem folytatnia kell útját, ereszkedni kezdünk lefelé a túlsó oldalon, s annyira elfoglal bennünket az, hogy megvessük a lábunkat, hogy el is felejtjük, milyen élményben volt részünk odafenn a csúcson.
7. Magányában szemléletes példája volt most annak, milyen tévutakra juttatja az embert a szépség hajszolása, ha inkább érez, mint gondolkodik. Noha gyakran érte csalódás, még mindig várta a boldog napot, amikor a megvalósult álmok birodalmába léphet. Ames megmutatta a következő lépést, s ha megteszi, újabb és újabb messzeségek tárulnak fel előtte. Örökkön-örökké keresni kell a világ távoli hegycsúcsain felcsillanó boldogságot. Theodore Dreiser
8. Nélküled semmi sem lenne többé ugyanaz: sem az öröm, sem a bánat, sem az élet. A siker nem érne semmit, a dicséret üresen kongana a magány végtelen, szenvedéssel teli alagútjában. A kihívások jelentéktelennek, értelmetlennek tûnnének, az akadályok pedig leküzdhetetlennek.
9. Nem annyira kényelmes, mint inkább bámulatos az a világ, amit lakunk, nem annyira hasznos, mint amilyen szép, ennélfogva bámulnunk kell előbb, és örülnünk neki, mielőtt hasznunkra fognánk. Henry David Thoreau
10. Amit a gazdagság a valóságos és természetes szükségletek kielégítésén felül nyújtani képes, csak csekély befolyást gyakorol voltaképpi jó érzésünkre. Ellenkezőleg, a nagy vagyon fenntartásának sok és elkerülhetetlen gondja csak zavarhatja azt. Arthur Schopenhauer